Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Kriskó János: Varga Zoltán monográfiája a kecskeméti animációs filmről
118 Csaknem 150 oldalt szánt Varga Zoltán arra, hogy részletesen bemutassa a kecskeméti műhelyben készült egyedi filmeket. Ezt a feladatot már nem tehette meg pusztán a kronológiát rendező elvként használva, bár kétségtelenül az időbeli egymásutániságnak itt is volt szerepe. Ugyanakkor szüksége volt a szerzőnek egyéb besorolási szempontokra is, bizonyos filmcsoportok markáns körülhatárolására, valamint a kecskemétiséget leginkább megtestesítő alkotói munkásság, néhány kiemelkedő életmű középpontba állítására. És természetesen kezdeni kellett valamit a stúdióhoz csak laza szálakkal kötődő, egy-egy filmmel a névjegyüket letevő, kívülről kapcsolódó alkotók műveinek besorolásával is. A sort Hegyi-Füstös László 1979-ben készült, egy archaikus szokást, rítust feldolgozó filmje, a Regölés nyitja. Ezt tekinthetjük a kecskeméti stúdióban megszületett első szerzői filmnek. Szerencsére nem az utolsónak, bár az alkotó tragikusan korai halála egy különösen ígéretes pályát vágott ketté. Hegyi-Füstös későbbi munkái már eltávolodnak a néprajztól, inkább erőteljes szociológiai érdeklődés fedezhető fel bennük. Varga Zoltán külön fejezetben tárgyalja a képzőművészeti indíttatású animációs filmekkel jelentkező, rendhagyó és formabontó utakon járó fiatal rendezőket, akik a stúdió korai, kísérleti időszakát meghatározták. Közéjük tartozik Hegedűs 2 László, mindenekelőtt egy cigányballada, a Mujkalo Zlotari megalkotásával. Ide sorolható Molnár Péter a Majd a tisztáson című, talányos, az espinhói rövidfilmfesztivál kategóriadíjával jutalmazott, zárt motívumrendszerű, asszociációs kompozíciója is. Ide sorolja a szerző Orosz István Kecskeméten készült animációs filmjeit, például a Haris Lászlóval közösen jegyzett Apokrifet, továbbá a Sakk! és A rajzoló című filmeket, amelyek a legdirektebb módon kap csolódnak a képzőművészethez. Azt a szakmában többen vitatták, hogy besorolható-e a kecskeméti animáció jellegzetes termékei közé egy szerzői film pusztán arra a tényre alapozva, hogy a városban készült. Függetlenül a dilemmától, Varga Zoltán érzékeny, sok szempontú, többoldalas elemzéseket ad ezekről a filmekről is, ahogyan a stúdióhoz szintén csak lazábban kötődő Homolya Gábor grafikusművész A harmadik című festményanimációjáról. Homolya számomra az egyik legeredetibb grafikus, aki egy Stefan Zweigadaptációt, Noé harmadik útjára bocsátott galambjának célba érését dolgozta fel a filmben, bemutatva, hogy a madár miképpen válik tanújává az özönvíz végeztével kezdődő, a pusztítás eszkalációjába torkolló emberi történelemnek. Ugyanebben a kategóriában találkozunk Neuberger Gizella kísérletező, a hagyományos dramaturgiától elrugaszkodó, szokatlan technikai megoldásokat felvonultató filmjeivel. És itt esik szó Ulrich Gábor filmjeiről, aki mára az egyik legerőteljesebb és egyben a legtermékenyebb alkotója is a kecskeméti műhelynek. Ulrich a tipográfia és a tervezőgrafika felől érkezett, és mára 15 animációs filmet jegyez, komoly fesztiválsikerekkel, kiemelkedő hazai és nemzetközi respektussal. Ulrich kevés kivétellel egyszemélyes stábként készíti a filmjeit. Annak ellenére kézműves alkotónak számít, hogy munkái kivétel nélkül számítógépen születnek, ám e filmek alapjául a szabadkézi és elektronikus úton előállított grafikák szolgálnak, és minden egyéb művelet, az animálástól a zeneszerzésig, szorosan az alkotó személyéhez köthető. Ebben a képzőművészet által erőteljesen dominált mezőben is különleges helyet foglal el Tóth-Pócs Judit és Tóth Pócs Roland Bíborcsiga című, 2011-ben, 3D animációval készült, élőszereplős, rajzolt-festett háttér előtt játszódó, kombinált eljárásokat felvonultató filmje, amelyet ugyan sokan nem értettek, de a jelentőségét Varga Zoltán igen magasra pozicionálja könyvében. A kecskeméti animáció kísérleti jellegű, képzőművészet ihlette alkotói közül Varga említi még az Erdélyből áttelepült festőt, Miklós Árpádot, továbbá Riedl Katalint és Varga Mártát, néhány munkájuk kapcsán. Átlagosan 20 oldalnyi terjedelemben foglalkozik a könyv a kecskeméti animációt leginkább meghatározó, hosszabb ideje a kecskeméti stúdióhoz kötődő három alkotóval, közü-
