Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Juhász Attila: Más állapotok (Zalán Tibor: Papírváros – egy lassúdad regény, négy, szétszaggatva)
112 Már az eddig említettek is jelzik, hogy valóban lényegi vonulata ennek a szálnak a mélybeli társadalmi jelenségek korfestő jellegű szemléltetése. Klasszikus elbeszélésnek tűnik fel mind a négy Bandika-fejezet (összterjedelmük a legkisebb a kötetben, s behívá saik ritmusa is hosszabb késleltetéseket mutat), é s ezekben a legritkább a kommentáló, reflexív inzertálás. A történések szembesítenek nyers közvetlenséggel és nyers nyelvezetet működtetve a rendőri erőszakkal, a megélhetési bűnözéssel (prostitúció, lopás, rablás), a tehetetlenségi, frusztrációs vagy hierarchiateremtő fizikális brutalitással, az intézeti fiatalok kezelhetetlen kallódásával, a családok szétesésével. Indirekt beavatást kapunk a be nem fogadottak pótcselekvéseinek lélektanába, perspektívátlanságuk kompenzációs kísérleteibe. Itt említendő, hogy ebben a világban is folyamatosan jelen van az alkohol, a céloknak a létirányoktól való eltolása, a semmi felé sodródás – csupán az okok és motivációk terén van jelentős különbség a másik két főszálhoz és karaktereihez viszonyítva. Bandika négy történetéből háromban hangsúlyos szerep jut a szexualitásnak (első történetrészéből ismerhető ironikus vesztét is ilyen helyzet idézi elő), de a regény egészéről s a ciklus egészéről is elmondható, hogy motivikus-tematikus szinten ez a vonulat rendületlenül jelen van. A három történeti fő sík mindegyikéhez kötődik egy-egy meghatározó, a nemiség elemi érintettségét felszínre hozó párkapcsolat, melyek közül az utolsó oldalakon is jelenlévő misztikus fekete nő alakja kap legárnyaltabb karaktert, most főként múltja kapcsán, azaz a tervező emlékezetéből kitakarva. Míg utolsó „képbe kerülése” rendre démoni, ellenséges, agresszíven számonkérő a regénykötetekben, addig a tervező és Máté történetébe lépve most több habitust is megtestesít: volt megközelíthetetlen és titokzatos, volt romantikusan odaadó, volt gátlástalan libertine, provokatív hűtlenkedő, hűségbemegszokásba belefáradt feleség, végül pedig megöröklött, kíméletlen házisárkány – szinte egymagában jeleníti meg a női nem jó néhány pszichotípusát. A rendező, a tervező és Bandika kapcsolataiban is meghatározó az alkalmiság, a nyers vágyvezéreltség, míg a főbb nőpartnereket az ösztönösség különböző árnyalataival jellemezhető boldogságszomj vezérli. Zalán egy reflexiójában felveti a szereplőgárda érdemi kiterjeszthetőségének karakterpoétikai problematikáját, de úgy tűnik, hogy a mellékalakok nagy többsége, akik – valamely aktus szereplőjeként – nők, igazából az arctalan statisztériához tartoznak (a vidéki színház üdvöskéi szó szerint is). Kibontatlan és nyitott marad, feltehetően a később is szerepeltetés szándéka miatt a rendező mellett kitartó és a Bandika magzatával elvetélő két erős lelkű lány története – az ő karakterük és sorsuk valószínűleg igazán megindítja már most az olvasót. A szexus jelenléte a nagy terjedelmet kapott álomfolyamok fejezetében is meghatározó, azonban nem a felszabadító beteljesedés motívumaiként, hanem többnyire abszurd, groteszk történések komponensei, bizarr, szégyenkezést vagy félelmet keltő elemekként bukkannak fel, akár pszichopatológiás (ödipális , identitáskeverő, animális) képzetek. A filmszerű álomképek igazolják azt, hogy a szexuális tartalmak, fantáziák a tudattalanból dinamikus gyakorisággal szabadulnak fel bármely álomtematika esetén. Az álombéli tudatműködés nyelvi, szerkezeti leképezése rendkívüli alkotófolyamatot és lélektanipoétika avatottságot feltételez. Ehhez képest másodlagos, mégis strukturális szempontból fontos, hogy az álomszólamok karakteres (az alanyiság kilétét lebegtetve is hagyó) tipog ráfiai megkülönböztetést kapnak, melyet kötet szinten összehangolni az alapszólamok és reflexív közbevetések formakezelésével szintén érdemi alkotói leleményt mutat. Ez a fajta tagolás, szétszálazás és egybeszövés ahhoz is nélkülözhetetlen, hogy a regény, illetve a három történeti sík mint befogadásélmény ne váljék fárasztóan lassúdad dá. A lassúság amúgy a tiszta kronológiában és a tényleges cselekvéstartalmak dinamikájában is jelen van. A rendező története egyetlen éjszaka keretein belül zajlik, a tervező jelenbeli eszmélkedésfolyamata talán pár órát fog át csupán, s míg őt a zuhanást követő
