Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Staar Gyula: A harmadik mérföldkő (Emlékezés Weszely Tiborra)
94 Sain Marci könyvét megkaptam, szépen megírt matematikatörténeti munka, rengeteget dolgozhatott vele. Tetszik nekem a tárgyalásmódja is, ahogyan a matematika fejlődését igyekszik az egyetemes kultúra fejlődésáramlatába beágyazni. Tegnap írtam neki. Mint ember is roppant kedves és megnyerő. Hogy „hazabeszéljek”, egy dolgot hiányoltam csak könyvében, mely értékéből azonban semmit nem von le. A projektív geometria c. fejezetnél nem említi meg 1-2 sorban Vályi Gyulát, aki (szerintem) a mi eddigi legnagyobb projektív geométerünk. Itt részben én is hibásnak érzem magam, mert 1984 nyarán, Balatonakarattyán, mikor készülő könyvéről beszélgettünk és egy kis gépelt részt átadott elolvasás végett, nem hívtam fel erre külön a figyelmét. Igaz, hogy amit én átnéztem, az csak a differenciálgeometria rész volt. De mindenesetre monumentális munka. Magamról sok újat nem írhatok, ha ugyanis az nem számít esetleg hírnek, hogy talán az utolsó kis munkán töröm a fejem. Hogy a mostani viszonyaim között ebből még mi lesz, azt nem tudom. Az eddig megírt munkáimnak a címét a legvégén adtam meg, vagy sőt, még utánam a szerkesztő(!). Most már a cím megvan, de maga az anyag nincs. Pont úgy vagyok most ezzel, mint a szegény ember, aki a poros országúton tekeregve talál egy rozsdás patkót. Felveszi, majd vigyori és megelégedett arccal mondja magának: a patkó már megvan, most már csak még a ló kell. Na, de hogy említsem a patkót, mely esetemben a könyv címe lenne: Tündöklő láncszemek. Az értelmi tartalma ennek röviden a következő: Teleki Sámuel (1739–1822), a marosvásárhelyi Teleki-téka alapítója, többek között a tanulmányait Bázelben folytatta, majd Párizsban is járt. Bázelben ismerkedett meg a Bernoulliakkal (Dániel és Johann), valamint Párizsban Alexis Claude Clairant (1713–1765) és Charles Marie de La Condamine (1701–1774) nagy matematikussal, illetve természettudóssal. Itt a Teleki-tékában több eredeti Telekinek írt levél van az említett tudósoktól francia és latin nyelven. Ezek egy része szakmai-tudományos részeket is tartalmaz. Piszkozatban Teleki Sámuel néhány válasza is megvan. A természettudományok történetében nincs még egy olyan család, amely ennyi nagy tudóst adott volna az emberiségnek, mint a Bernoulliak. Lenyűgöző ezeket az 1767 körüli eredeti leveleket olvasni ilyen nagy emberektől. És ami ránk nézve is megtisztelő: Telekit tudós társuknak is tekintették, a szakmai gondolatcseréjük miatt. Alexis Clairant pl. (rendkívülien) már 18 éves korában a Francia Tudományos Akadémia tagja lett. Tehát egy született zseni. Teleki tanulmányútján a kísérő mentora (aki 5 évvel volt nála idősebb, akárcsak később Bolyai Farkas báró Kemény Simonnál) Kováts József volt, aki később a legelőkelőbb erdélyi kollégiumnak, a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak lett a matematikatanára. Az ő tanítványai voltak, előbb Sipos Pál (1759–1816), az első magyar matematikus, akinek egy matematikai dolgozatát külföldi (berlini) Tudományos Akadémia aranyéremmel jutalmazta (1795-ben), valamint Bolyai Farkas. Minderről lenne írni valóm, Siposról bővebben, Farkasról pedig csak az itt megtalált (és még eddig nem közölt) lipcsei pályázati dolgozatával kapcsolatban foglalkoznék. János kézirati anyagából esetleg, ha valami újat kapnék, akkor őt is érinteném. Sipos Pálról, mint érdekességet csak annyit, hogy kétszer hívták meg a Marosvásárhelyi Kollégiumba matematikatanárnak, de a meghívást mindkét alkalommal visszautasította. Harmadszor is (1804 januárjában) első számú jelöltként ő került az élre, de az egyházi Főkonzisztorium (hogy az esetleges újbóli visszautasítás utáni huzavonát elkerülje), a második helyen jelölt Bolyai Farkas mellett döntött. Ha annakidején (1798-ban) Sipos elfogadja a meghívást, akkor a legvalószínűbb, hogy ma se Bolyai Farkasunk, és ezáltal Bolyai Jánosunk sincs!! Azt hiszem, bőven írtam magamról, drága szabadidődet és türelmedet is alaposan megnyirbáltam e hosszú beszámolóval. Családodnak egészséget és boldogságot! Ragaszkodással ölel: Tibi A Tündöklő láncszemek című könyv nem jelent meg. A patkó tehát elveszett. De megva lósult az álom, mert amit a levelében Weszely Tibor eltervezett, azt mind megírta, s annál még többet is. Vegyük akkor sorba.
