Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Staar Gyula: A harmadik mérföldkő (Emlékezés Weszely Tiborra)
92 Lászlóra, meg abban is, hogy mindketten ott teremtek, ahol a jó ügyet szolgáló közösségért kellett kiállni. Ilyenkor nem törődtek saját érdekükkel. Közös útjaink emlékei sorakoznak. Minden alkalommal, amikor a Természet Világa folyóiratot kellett képviselni, s hívtuk, ő ott volt velünk. Ma sem homályosult el az a kép, amikor 2013 júniusában, Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtárban tartott Természet Világa-esten az előadását tartotta. Arról beszélt, hogy folyóiratunk miként fogja össze a Kárpát-medence magyarságát, természettudományos értelmiségét. Elmondta, hogy a lap diákpályázata forrásvidékeinek térképén ott sorakoznak az erdélyi magyar tannyelvű iskolák is. Megemlékezett egykori tanáráról, barátjáról, a nemrég elhunyt Kiss Elemér professzorról, akit a Bolyai-kutatásban elért eredményeiért választottak a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává. Weszely Tiborral együtt Kiss Elemér hűséges szerzője volt a Természet Világá nak, miként az est másik előadója, Oláh-Gál Róbert is, aki „Bolyaiak a Természet Világában” címmel tartott előadást. S ami még felejthetetlenné tette számomra ezt az erdélyi olvasóinkkal való találkozást, az a Márton Áron Gimnázium neves fizikatanárának, Nagy Antalnak a hozzászólása volt. Így beszélt: „A Természet Világa az a folyóirat, amely azt a lelkiséget, amit annak idején Trianon szét akart rombolni, megtartotta, és minket, a határokon kívül rekedteket is bekapcsolt az összmagyar szellemiség folyamába, anyanyelvünkön közvetítve a természettudományos kultúrát... Ebben a folyóiratban oly sokat olvashattunk a magyar tudomány nagyjairól, büszkeségeiről, és ennek ilyenkor mi is egy kis részének érezhettük magunkat, azzal a jóleső tudattal, hogy ehhez a nagy szellemi közösséghez tartozunk.” Már csak ezért, a felénk áradó szeretetért is érdemes volt ilyen messzire utazni az ajándék lapszámainkkal roskadásig megrakott autóval. Éreztették velünk, hogy itt is otthon vagyunk. Nemcsak mi mentünk, ha hívtak, és sokszor hívtak a határainkon túlra, hanem barátaink is az első kérő szóra jöttek, ha segíteni kellett. Az ezredfordulón Herczeg Jánossal, az Élet és Tudomány főszerkesztőjével elhatároztuk, hogy a két tudományos ismeret terjesztő testvérlap neves szerzőivel országjárásba kezdünk. Közeledett 2002, Bolyai János születésének 200. évfordulója, ezért az Ezrednyitó tudományos esték nek nevezett rendezvénysorozatunk első előadásait neki szenteltük. Tökéletes helyszínnek ígérkezett a Pápai Református Kollégium, melynek igazgatója, Kálmán Attila tárt karokkal fogadta vendégeit, a főszerkesztőkkel előadónak érkező neves Bolyai-kutatókat, Kiss Elemért és Weszely Tibort. Remélem, nem csak a jó szervezésnek volt köszönhető, hogy 2001. február 27-e késő délutánján zsúfolásig megtelt a kollégium díszterme. Eljött Császár Ákos akadémikus, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke is, ő nyitotta meg az estet. Mi lapjainkról szóltunk röviden, majd három matematikus élményszámba menő előadása következett, ilyen sorrendben: Weszely Tibor: A marosvásárhelyi Református Kollégium és a Bolyaiak, Kálmán Attila: Hogyan teremtett a semmiből egy új, más világot Bolyai János?, Kiss Elemér: Újabb kincsek Bolyai János hagyatékából. A rendezvény minden résztvevője szép emléklapot vihetett magával, rajta Zsigmond Attila marosvásárhelyi festőművész Bolyai János arcképét megálmodó tusrajzával és a három előadó aláírásával. Előttem fekszik az emléklap egy megőrzött példánya. Szomorúan nézegetem a három jeles ember kézjegyeit: ma már egyikük sem él. Hogyan is lehetne válogatni a Weszely Tibor társaságában eltöltött sok-sok emlékezetes nap élményeiből. Amikor többedmagunkkal együtt láthattuk a felkelő napot a Maros megyei apró zsákfaluban, Cséjén, vagy a Nógrád megyei palóc falucskában, Cserhátszentivánon ültünk az esti tábortűz mellett, idézve múltat, tervezgetve jövőt. Hármasfaluból nehezen járható út vezetett Cséjébe, ahol Tiborék nak volt egy kis háza, hozzá nagyobbacska kert tartozott, benne friss vizű pici forrás. Tibor egy reggel itt nézett szembe a medvével, szerencsére volt egy kulcsszava, amit ha elkiáltott, a csaholó kutyák
