Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 11. szám - Clemens J. Setz: A Jézuska (fordította: Tatár Sándor)
9 Állítólag egyetlen gombnyomás az egész. A „megfelelő pillanatban” egy sms ; akkor itt megnyomni. Á, világos. Thomas biztosította Dr. Korleuthnert örök hálájáról. És újra megköszönte. Ne, könyörgöm, legalább a vállamat ne még egyszer – huh! hála istennek! – Minden világos – jelentette ki Dr. Korleuthner. – Itt megnyomni, értem. – Holnap jövök, és elviszem. – Jó, jó, rendben. – A számod megvan – állapította meg Thomas. – Oké. A vendég ekkor még képeket mutatott a lányáról. Dr. Korleuthner szakszerű komolysággal nézte végig őket. Thomas Gollberger mobilja kellemetlenül forró volt. – Végül sajnos még a hisztamin is hozzájött az egészhez – magyarázta Thomas. – Hmmm...! Tényleg? – A kenyeret már régen el kellett felejtenünk. A sajt, a szalámi, a sonka ellen hevesen tiltakozik a szervezete. És ha különösen komisz rohama van, akkor Diaminoxidase-t kell bevennie. Hibátlanul mondta ki a nevet; remek. Thomas sietősen hozzátette: – Már arra gyanakszunk, hogy a táplálkozástól lehet. Még jó; mi mástól? – Hát igen – mondta Dr. Korleuthner, és az órájára pillantott –, nem sokat tudunk ezekről a dolgokról. Thomas bólintott. Majd elbúcsúzott. Egyszeriben sürgős volt elindulnia. Miközben a terepjáró megfordult a bejáróban és legördült a dombról, Dr. Korleuthner mobiljára próbaüzenet érkezett: a próba szóból és egy szmájliból állt. Azonnal törölte. Így fest tehát a dolog: egy hamarosan bekövetkezendő pillanat egy gyermek életében. Taszítóan ronda, fekete, esőnyirkos. Most meg akkor még hisztamin is. Mi mindenre nem képes az univerzum! De vajon tönkrement-e ez a cucc az esővíztől? Dr. Korleuthner azt találgatta, mit szólnak majd a lányai a képződményhez. Renate a maga nyolc évével roppant empatikus lény volt; érdeklődésre és megindultságra lehetett tőle számítani. A nővére ezzel szemben a pubertáskor kezdetétől szinte kizárólag a mélységes megbántottságot ismerte. Közömbösek lettek számára a nyulak, csakúgy, mint a bolygó sorsa, jóléte. Hála istennek, ma estére meghívása van egy barátnőjéhez, és alighanem éjszakára is náluk marad. Megbízható, jó emberek. Amikor Dr. Korleuthner visszament a házba, kiderült, hogy Renate az első emeleti szobája ablakából követte a különös jelenetet. Az apja elmagyarázta, miről is van szó. Renate csodálkozott. Megkérdezte, mennyi idős a szomszédban a gyerek. Aztán bepötyögött valamit az iPhonjába. – Nyomulós figura, mi? – mondta Dr. Korleuthner. – Azt hiszi, mindenki úgy ünnepli ezt a fölöslegesen felfújt napot, ahogyan ő. – Nem kapott választ. Kis idő múltán megjelent Juliane. Borzalmas volt a make-upja; Dr. Korleuthnernek belesajdult a szíve. Juliane technikai szempontból nő volt már,
