Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Kajtár-Czinege Anikó: A gyümölcsészet rövid története (Surányi Dezső: Kis magyar gyümölcsészet című könyvéről)
116 nyéről , barkócaf áról , galagony áról , vadrózs áról , szederről, csereszny éről , szilváról , dióról és mandul áról elnevezett településeket és nevük eredetét is . Különösen érdekes az Árpád-kori gyümölcs enciklopédia című alfejezet egyik, a tihanyi apátság alapítóleveléből származó idézete, amely azokat a gyümölcsészet szempontjából jelentős „határfák”-at, erdőket, völgyeket tartalmazza, amelyek az apátság területét jelölik ki. De szintén itt találhatjuk meg az egyes szerzetesrendekhez köthető és gyümölcstermesztésre vonatkozó ismeretanyagokat tartalmazó oklevelek ismertetését is. Ezután pedig már az Anjou-korról és a reneszánsz gyümölcskultúra értékeiről olvashatunk, majd a kisebb, a szöveget színesítő leírórészeknek vagy idézeteknek köszönhetően az egyes várkerteket ismerhetjük meg. A szemel vények betekintést biztosítanak az akkori, egykori kertekbe, gyümölcsösökbe, hogy szinte egyben látja ezen imaginárius kerteket az olvasó. Ugyanitt olvashatunk továbbá a török kori és a 16–18. századi mintakertekről is, valamint a nagyüzemi termesztésről. Az első fejezet lezárásaként nagy vonalakban megismerhetjük a gyümölcstermesztés nagy alakjainak, megalapozóinak, mint például Lippay János nak, Bél Mátyásnak, Tessedik Sámuel nek vagy Nagyváthy János nak az életrajz át . A második fejezet nyolc részen keresztül érdekfeszítően mutatja be olyan jelenségek és eljárásmódok kialakulását, mint a termesztőkörzeteink, az ártéri gyümölcsösök vagy a kétszintes termesztés. A harmadik fejezetben már nemcsak a gyümölcs ök , hanem a dísz- és gyógynövények is előtérbe kerülnek, bár a Középkori gyümölcsfajtáink , majd a Kertek a királyi Magyarországon című alfejezetekben továbbra is a gyümölcsök maradnak a reflektorfényben, ez utóbbit több idézet is színesíti. A Kertészkedő és kertbarát szerzetesek című rész ben a bencés szerzetesrendnek a hazai kert kultúra kialakításában játszott igen jelentős szerepét ismerhetjük meg, az akkori kor termesztéstechnológiai újításainak alapos történeti bemutatásán keresztül. Hogy mik azok a „határfák”, „hagyásfák”, „tanúfák” ? Erre a kérdésre is választ kapunk a kö tet olvasása során, továbbá arról is képet kaphatunk, hogy kinek volt szüretelési joga ezeknél a fáknál. Megtudhatjuk továbbá azt is – elszakadva a történelmi horizonttól –, hogy napjainkban mit és hol gyűjthetünk, illetve azt is, hogy mi a jelentése a „Promontorium” , a „ fundus” és a „sepes” kifejezéseknek. Szintén itt tér ki a szerző a földesúri és jobbágykertek gyümölcseire és a fajták csereértékeire . A negyedik, A magyar gyümölcs titkai című fejezet 12 alfejezete az egyes fajok alfajtáit mutatja be egységes, történelmi, ökológiai, ökonómiai, termesztői, nemesítői és néprajzi szempontok alapján, miközben a hozzájuk kapcsolódó kulturális emlékeket népdalrészletek és rigmusok illusztrálják. A következő fejezet 7 alfejezeten keresztül mutatja be a gyümölcsök fel dolgozását, tartósítását. A történelmi vonatkozásoktól indulva ismerhetjük meg az egyes tárolási módszerek fejlődését különböző korokon és helye-
