Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Végső István: Spanyolnátha Kiskunhalason az első világháború után
95 1920: 425 fő 1921: 413 fő 1922: 417 fő 1927: 501 fő 1929: 487 fő 1921-ben már nem bukkant fel újra a ragályos betegség. A spanyolnátha legközelebb Magyarországon, különösen Budapesten, illetve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében 1927-ben, majd 1929-ben tért vissza. Újra megkezdődtek az óvintézkedések, intézménybezárások a városban, ahol még a megbetegedők száma is igen csekély volt végül. Halálozás 1927-ben újra történt. A helyi lap szerint 11 ember halt meg a spanyolnáthajárványban. A halotti anyakönyv bejegyzései szerint 1927. január és április között 2 fő halt meg „spanyol betegségben.36 1929-ben már nem fordult elő spanyolnátha miatti halál. 37 Látható, hogy a kutatás egyik legnagyobb hátráltatója a betegség pontos beazonosíthatóságának problémája. A korszakban úgy tűnik, nem tudták a három betegség (spanyolnátha, influenza, tüdőlob) közti megkülönböztető jegyeket. Ezt tovább zavarja az anyakönyvek és a helyi lapok állítólagos hivatalos információi közti eltérések. Ennek ellenére a mai ismereteink szerinti, az országos tendenciától nem tért el a kiskunhalasi helyzet. Az országos, vármegyei és települési intézkedések láthatóan vissza tudták szorítani, hogy a járvány még több emberéletet követeljen. Az ország 1918 és 1920 közötti gazdasági, közellátási és politikai válsága nyilván komoly hátráltatója volt a még hatékonyabb védekezésnek, de mégis úgy tűnik, hogy jelentős eredménynek könyvelhető el, hogy nem lett több halottja a spanyolnáthának. 36 MNL-BKML, XXXIII. 1 a) Kiskunhalas 1926–1929. évi halotti anyakönyve, illetve Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1927. március 9. 2. 37 Kiskunhalas Helyi Értesítője, 1929. február 23. 2.
