Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Fehér Zoltán: „Német császár levelet ír Kossuthnak" („Kívülről" és „belülről" érkező hazafias mentalitás Bátya dalkincsének szövegeiben)
83 sírva vigadás ez is, hisz a pipaszurkálót gazdája „felköti” – talán maga helyett – a sallang végire. Ezek után természetes, hogy a Bach-korszakban szinte a hazafias ellenállás szimbóluma lett a finánc nem látta „szűzdohány”. Hogy a kétnyelvű Bátya a Bach-korszakban és utána is ilyen 48-as ideákat vallott, akár Móra Ferenc foltozó-szűcs apja Félegyházán, azt nem kis mértékben néhány helybeli (itt élő) személyiségnek tulajdoníthatjuk. Egyikük, a falu legnagyobb földesura, a németgyűlölő (bár német eredetű) Vigyázó Ferenc és Sándor, valamint birtokának intézője, László Károly „inzsinőr”, aki Kossuth titkára volt korábban az emigrációban. Pásztori Endre tanító úr meg szintén emigrációból tért haza, s írogatta a pesti lapokban szabadságharcos tüzértiszti és bulgáriai emigrációs élményeit. A falu népének korabeli magyar elkötelezettségét jelzi az, hogy két bátyai negyvennyolcas honvéd temetői keresztjén is feltüntették, milyen csatákban vettek részt honvédként a szabadságharc idején. Az egyik kereszt felirata: MATOTA ISTVÁN VOLT 48-AS HONVÉD, RÉSZT VETT A NAGYSZOMBATI, POZSONYI ÉS KOMÁROMI CSATÁKBAN. ÉLT 65 ÉVET. MEGH. 1903 ÁPR. 10-ÉN BÉKE PORAIRA. EMELTETTE BALÁZS FIA: Matota István, aki fiát Árpádnak kereszteltette, unokája meg Mádira magyarosított, s a bátyai iskola tanítójaként ment nyugdíjba. Most pedig lássuk azt a Bach-korszakbeli magyar „protest-song”-ot. Egy napon egy csütörtöki napon A pipa bekocogtat az ablakon A pipa bekocogtatott, jó estét gazdám, Van-e benned jó magyar dohány, Ha nincs benned jó magyar dohány, Énbelülem többet nem pipálsz, Én elmegyek Olaszország felé Csutora meg Albánia felé. A gazdám az trafikust fogadott, Melléje egy muzsikust hozatott, Pipa megtáncoltatja, csuhaj, a zacskót, Csutora meg a hatakós hordót. A pipaszurkáló is fölugrik, Hát én kedves jó gazdám, hová jutok, Ide, ide jer zacskóm szélire, Rákötlek a sallang végire.6 Nyilvánvaló, hogy ez a bátyai vidám balladás dal nem egyedi, máshol nem ismert alkotás. Ki gondolná azonban, hogy első lejegyzője Móricz Zsigmond volt, aki szülőföldjén gyűjtötte (1903–1905), s a Magyar Népköltészet sorozatának XVII., Szatmár megyei kötetében közölte. Összeveszett pipa a gazdával A papaszár meg a csutorával, El is indult ő a nagy világba, Ferenc Jóska kegyes (?) táborába. 6 Fehér Zoltán – Fehér Anikó: Bátya népzenéje
