Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Joszif Brodszkij: Szónoklat a kiömlött tejről (vers – Soproni András fordítása)
11 III 32 Újév éjjelén ülök a széken. Lábasok tündökölnek a fényben. Kortyolom a gyógykeverékem. Idegem tombol – palackban az ördög. Tarkómban enyhe tűz ütött ki. Fejemben kiivott palack, de mennyi, vologdai őrség, Kreszti, Butirki. Fogom a szám, ücsörgök 33 Egy nagy lakásban ülök a széken. Niagara zúg az üres vécében. Céltábla vagyok céllövöldében. Minden neszre rezzenek újra. Becsuktam az ajtót, kulcsra zárva, de az éj felszúrna a Kos szarvára, rám szegzi, Ámor-nyíl módjára, mint Sztálin a puskát a kongresszusra. 34 Begyújtom a gázt, melegítem a csontom. Ülök, a dühtől rángatódzom. Nem túrok gyöngyöt trágyadombon! Igen, bátrabb vagyok annál! Böngésszen trágyát, aki akarja! Nem kapirgálhat a patrióta. A szerveknek értem ne álljon a farka. Ne kuncogj bélésemben, krajcár! 35 Ezüstöt lélegzem, rézből a turhám. Szigonnyal, hálóval vadásznak rám. Ludakat gúnyolok, öröklétbe tartván, ide egy fűzfavesszőt! Tombolok, mint egér a szuszékba’. Az ikont s a Főtitkárt rejtsd el a sutba! Künn az erdőben csattog a balta. Fejest a hóba, hátha lehűlök.
