Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Bíró-Balogh Tamás: Kísérlet egy József Attila-dedikáció megfejtésére
38 választott szerzői nevet veszik föl hivatalosan is – mint ahogy az pl. Radnóti Miklósnak éppen nem sikerült.) 1929-ben Baumann Klára már írt verseket. Ahogy a Magyar Hírlap cikkéből tudni, már Nagyszalontán is. Tehát amikor Budapestre érkezett, még nem publikált, de volt már valamiféle „életműve”. Még nem jelent meg írása nyomtatásban, de volt annyira elhivatott, hogy egy „igazi” költőnek mutatta meg verseit – amelyek fölé vagy alá mégiscsak volt valami név írva. Könnyen lehetséges, hogy a névkeresési folyamat egy ideiglenes szakaszában valóban a „Bihar Klára” névvariánst használta. A szerzői név még nem alakult ki teljesen – de az irány már megvolt. (Mint sok más alkotónál: a szülőföldre való utalással.) Nem tudjuk, mikor született meg a „Bihari Klára” alak; az mindenesetre bizonyos, hogy 1931 januárjára ez a folyamat lezárult, mert a Pesti Napló ban megjelent első verseit már ezen a néven jegyezte. Azaz ezzel lépett a nyilvánosság elé – és élete végéig használta az ekkor választott szerzői nevet. 2. A József Attila-dedikáció szövege arra utal, hogy valós kapcsolat volt a dedikáló és a címzett között, a költő ismerte a másik verseit, de legalábbis tudott róluk. Nem postán küldte könyvét, gesztusértékű sablonszöveggel (mint sok esetben), hanem egyénítette, az alkalomra szabta ajánlását. Belesűrítette az egész szituációt, kettejük kapcsolatát és egy lehetséges jövőképet. Mindenféleképpen fel kell tenni a kérdést: hol és hogyan találkozhatott József Attila Bihari Klárával? Két ok miatt nem egyszerű a válasz. Először is: bár József Attila élete elég jól dokumentált – a magyar költők közül talán legjobban –, de pl. életrajzi kronológia még nem készült el. Így nem tudjuk, hogy 1929. augusztus 13-án történt-e vele valami más is azonkívül, hogy dedikálta egyik könyvét egy fiatal hölgynek. (Nyilvánvalóan kellett valami mást is tennie, mert az ember nem dedikál csak úgy: oda kell mennie valahová, ott találkoznia kell valakivel, vagy az a valaki látogatja meg őt, vagy ha levélben megy a dedikált könyv, el kell menni vele a postára stb., stb., az emberi életesemények sosem állnak önmagukban, mindig valami folyamat részei.) Másrészt pedig egy tizenkilenc éves, „átlagos” személy élete a legkisebb valószínűséggel dokumentált. És mint láttuk, ez még akkor is igaz, amikor nemcsak lehetősége, de egyenesen alkalma lett volna Bihari Klárának leírni ezt a korai epizódot az életéből – bár akkor szembesülnie kellett volna saját életrajzi adatainak ellentmondásosságával. Valószínűnek tűnik, hogy éppen ezért nem reagált a közölt dedikációra. Márpedig valamiféle szociológiai kapocsnak mindenképpen kell lennie. Még a legegyszerűbb dedikáció esetében is van – itt pedig jóval többről van szó egyszerű gesztusnál. És bár eléggé adathiányos a történet, a kérdés nagy valószínűséggel megválaszolható. Mivel nem azonos státusú személyekről van szó, lehetőségként fel kell tételezni, hogy esetleg egy közös ismerősük révén kerültek kapcsolatba. Viszont egy külföldről nem sokkal korábban a fővárosba került 19 éves lány és egy meglehetősen sok helyen és változó körülmények közt élt háromkötetes költő kapcsolathálózatai közt feltehetően kevés kapcsolódási pont lehet. Mégis van ilyen. Bihari Klárának két testvéréről tudunk: Baumann Margit Nagyszalontán volt tanár, Baumann Sándor viszont hírlapíró volt. És mint ilyen, nagyon is szóba jöhet mint lehetséges összekötő kapocs. De a báty ekkor Olaszországban élt, olaszországi tudósító volt, ott alapított családot: fia, a később szobrásszá lett Alberto Baumann (1933–2014) ott is született, Milánóban. Elvileg lehetséges lenne így is a közvetítés, de nem valószínű, más utat érdemes keresni.
