Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 10. szám - Joszif Brodszkij: Ne lépj ki szobádból (vers)
3 Joszif Brodszkij Ne lépj ki szobádból Ne lépj ki szobádból, hibázol, ha ajtód nyitnád. Nem kell neked Napfény, szívd odabent a Sipkád. Kint ostoba minden, főleg a boldog jajszó. Csak ki a klóra és vissza, és zárva az ajtó! Ki ne lépj a szobádból, a taxi se vinne jóra, A tér az előszoba, s vége a villanyóra, Hogyha beállít hozzád egy tátott buksza, Lökd ki azonnal, maradjon rajta a cucca. Ne lépj ki szobádból, mint ha kínoz a nátha. Mi érdekesebb, mint a fal meg a széked háta? Minek kimenni, ha úgyis visszajössz este, úgy, ahogy voltál, pláne összesebezve. Ki ne lépj a szobádból. Tánc, szóljon boszanova, Csupaszon, de kabátban, zoknitlan toporogva. Előszobaszag: káposzta, vaxos eleggyel. Túl sok betűt írtál, egy újabb senkinek nem kell. Ne lépj ki szobádból. Senki se sejtse kint, ó, Hogy nézel ki igazán. Hisz inkognito ergo sum – a formát inti a bölcs szubsztancia. Ne lépj ki szobádból! Az ország kint nem a francia. Ne légy te bolond! Az légy, ami más soha nem volt. Ki ne lépj a szobából. Hagyj hatni tapétát, bútort. Zárkózz! Szekrénybarrikádon akadjon a mínusz, a kronosz, a kozmosz, az erosz, a rassz meg a vírusz. (Soproni András fordítása)
