Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Bakonyi István: Turczi István: Deodatus
127 Bakonyi István Turczi István: Deodatus Turczi István Deodatus a ( A férfi és egy város történelme ) sajátos és különös világ. Címlapjának mívessége korábbi századok könyvborítójának világát idézi, Papp Rita munkája vizuális élményt nyújt. Belül pedig Lévai Ádám remek grafikái és Eifert János fotói (a szerzőről) ugyancsak összhangban vannak a külső szépséggel. S a tartalom egyfajta főhajtás a szülővárosnak. „...egyszerre hiteles dokumentu mokon alapuló történelmi mű, királyi iratokat, régi leveleket és naplókat felnyitó korrajz, amely új adalékokkal szolgál Zsigmond király koráról...” olvassuk az ajánlásban. Persze más korokról is hol prózában, hol versben (Turczi is a sok műfajú szerzők közé tartozik). Deodatus ugyanis a hagyomány szerint nem más, mint első királyunk, István keresztapja. És ráadásul azt is állítják, hogy a király tatának nevezte őt, aki egyébként a tatai bencés klastrom alapítója is volt. (Innen lenne a város neve...) S aztán a név a későbbi századokban is előkerül, miközben írónk a történelemben utaztat meg bennünket, hol a valós, hol a képzelt világban. Miként a Mint a legendák című vers végén találjuk: „... Mi, / akik kicsit hiszünk az öröklétben, / mi is ő vagyunk, / évezredes percek pillaközén, / ím: / létezése az otthonunk.” Ehhez hasonló emlékezetes pillanatokban bővelkedik a könyv, Turczi István tehetségét igazolandó. Az is az erényei közé tartozik, hogy számos helyen csillogtatja történelmi jártasságát, például egy felszentelés aprólékos leírásában. Én mégis a költő nagyságát emelem ki elsősorban. Van egy verse, A távozó, amelyben – jórészt el is távolodván a történet fő sodrától – különös lírai magasságokban jár. Gondolatisága és érzelmeinek gazdag világa együtt ad kivételes esztétikai élményt. Pl. így: „A csönd egy hely a távozó szemében, / Törékenyebb, mint bármely faág, / Lombok közt rejtőzve rémületében / Eltűnik, úgy mutatja meg magát...” Formai tökélye ugyancsak a mű értékes vonása. A kimondhatatlant mondja ki érzékenyen és finoman, mindenfajta erőlködés nélkül. Címszereplője egyébként századokon átívelő, jelképes alak, akivel már-már azonosul az író is. Az olvasó könnyen éli át a történéseket, ha kell, részese lehet a XV. századi Tata életének, az élményszerű leírások és jellemzések segítségével. A hű korrajznak köszönhetően, egészen 1848-ig. S kiderül, hogy a szeretett város mindig fontos szerepet játszott a magyar történelemben. Kiemelt jelentősége van a XI. századi apátság építésének, és az ilyen részletekben megcsap bennünket a középkor levegője, hála az író hangulatteremtő képességének. Az is lenyűgöző, milyen részletesen írja le a felszentelés aktusait. Itt is, másutt is egy történelmi város áll a középpontban, és úgy, hogy rajta keresztül egész történelmünk epizódjait eleveníti meg.
