Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Péntek Imre: Történelmi emlékfüzér, lírai kontempláció (Gömöri György: Erdélyi arcok)
119 rakott legyet. Jóslata – maga sem tudta, mennyire beválik: „tudós embernek nyitva áll a tér / s az ész lesz a legnagyobb hatalom”. II. Rákóczi Ferenc fejedelem sem kerül látókörön kívül: Vallomásainak egy ismeretlen részlete kerül elénk. Ismét egy utazás, egy kereskedelmi hajóval, s a vihar harminchat órája megviselte erdélyi utazóját is. S csak ilyen viszontagságok után kötöttek ki Dieppe-ben, „Sáros szám űzött grófja, világfi, kolostorlakó”. A Lakodalmi töredék Apor Péter szövegei nyomán íródott: méghozzá Gyalun történt az eset. A jeles egyházi szertartás után történhetett a lakoma, mert „Rabutin tábornok is alaposan berugott” , s azt ismételgette: „ma már nem vagyok a császár képe”. S a táncra képes férfiakat az alkohol döntötte ágynak. Szellemes közjáték a Mikes-töredék. Melybe már belejátszanak a mai költői áthallások is. „Rodostó? Sós torok. Sziklát szél ostoroz.” Hol is lett volna jobb? Rodostóban vagy Jászvásárott? Netán Jaroszlávban? Végül megszületik a kínos szentencia: „de már aki gályarab, önszántából is marad.” Milyen egy párizsi vásár az 1700-as évekből? Ezt is megkapjuk egy „Rákóczikorabeli naplóból”. A mutatványosok ragadták meg a szemlélő tekintetét, „kötélen lépkedő ugrá ló gyermeket– látott– / egy görögöt aki az égő szenet / úgy nyeldeste, mint mások a levest”, s képet kapunk a csodalóról, aki érti a számtant, s ember módra ivott. A kardforgató lányka is elbűvölte a nézőket, és a felvonuló vadállati menazséria. Az álarcosbál „szárnyasegere” pedig egy hattyúnak tette a szépet. Feltűnik a Mária Terézia korabeli Bécs is, amikor még a királynő is maskarát vesz magára, s így megy a bálba, s török követ sem érti: „Ezek a gyaurok mindnyájan sült bolon dok. / Vannak napok, amikor bolondosodás folyik, / álorcában járnak farsangi táncot, / aztán meg másnap mind templomba mennek, / ahol hamut szórnak a saját fejükre.” De a végső következtetés már komoly: „kétszer is vívta szultán, / mégsem, mégsem tudta bevenni a büszke Bécset.”A francia király udvara – a forradalom előtt – nem valami hízelgő színben tűnik fel, ahol Madame Pompadour keríti a nőket a királynak. Aki unatkozik. A reformkor egy erdélyi író naplójának részletéből áll elénk; „a kérdés, amely elhangzik, akár ma is megmozgatná a társaságot:” „Ó hazám, mikor lesz vége / a kínos aggódásnak miattad?” Ezt csak az tudná megmondani, aki átlátja, mikor lesz vége a zsarnokság packázásainak? Teleki László a francia király udvarában Vörösmarty verssoraival érvelt nyelvünk szépsége mellett. Ám mint sok más, ez sem hatotta meg a felséges urat. De azért akadtak nagy pillanatok is, amikor Wesselényi Polixénia könyvet ad a vatikáni könyvtárnak. A nyelvzseni, a könyvtárigazgató, Mezzofanti elzárja könyvet, amelynek elsősorban külső borítóját dicséri. A magyar nyelvű könyv itt csak kuriózum lehet, amit „különc nyelvbúvár vesz a kezébe”.
