Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Vajna Ádám: „Annyit írok le, amennyit szükséges” (Kjell Askildsen és az amerikai minimalizmus)
90 pillanatába”. 24 Ebből Biguenet azt a következtetést vonja le, hogy „a minimalisták Derrida rabszolgái”, sőt, „a minimalista írók megszűnnek szerzőnek lenni” . 25 Tény, hogy az egyik legtöbbször emlegetett minimalista jellemző a szenvtelen elbeszélés, amelynek egyik elősegítője, ha nem is a szerző, de a narrátor személytelensége. Abádi Nagy szerint ez utóbbi „azon kevés tételek közé tartozik, melyek az amerikai minimalista próza teljes volumenére érvényesek, kivétel nélkül”. 26 Az egyes szám harmadik személyű elbeszélésmód vizsgálatához érdemes egybevetni Carver kötetben 19 76-ban megjelent Nem ők a te férjed (They’re Not Your Husband) és Askildsen 1982-es A szalmakalap (Solhatt) című novelláját. Mindkét novella középpontjában egy párkapcsolati konfliktus áll, amelyet valamilyen változtatás hivatott feloldani, természetesen sikertelenül, hiszen a probléma sokkal mélyebben gyökerezik annál, mint ami a felszínen, azaz a novel lában látszik. Ezt a tapasztalatot egyszerre közvetíti hasonlóan és különbözően Carver és Askildsen. Bár a narrátor egyik esetben sem utal saját magára személyes névmással, vagyis Wayne C. Booth terminológiájával dramatizálatlan 27 marad, ez mégsem jelenti azt, hogy működését láthatatlanná tenné. Az éber olvasó már az első mondatban kiszúrhatja a narrátor erős jelenlétét: Carvernél azonnal megtudjuk a főszereplő foglalkozását, Askildsennél pedig az első mondat második tagmondatában kiderül, hogy a szereplők régóta ültek már csendben. Vagyis a narrátor azonnal jelzi, hogy jelen van, és ő dönti el, mit fontos közölni és mit nem, mert minden információhoz hozzáfér. Booth szavaival, „az imperszonális narráció egyáltalán nem jelent a mindent tudástól való mentességet”. 28 Amiben elsőre némi különbség mutatkozik a két szöveg között, az az elbeszélő és a karakterek, illetve leginkább a fokalizált karakter közötti távolság kérdése. „A gondolatok és az érzelmek inkább sejtetve vannak, semmint kimondva”, 29 írja Clark a minimalizmusról, és ennek a kritériumnak Carver első pillantásra kétséget kizáróan jobban megfelel, mint Askildsen. Utóbbi novellájában a narrátor húsznál is többször tudósít a férfi szereplő gondolatairól (ritkábban érzéseiről), viszont a Nem ők a te férjedben is van példa ilyesmire, négy alkalommal. Azonban a vég eredmény szempontjából már nincs ekkora különbség a két szöveg között. Hiába tudunk meg többet közvetlenül a főszereplő gondolatairól a Szalmakalap ban, ez valójában mégsem segíti az értelmezést, nem tölti ki a kihagyások által hagyott űrt, mert az erősen egy karakter szemszögéből láttatott történetben ez a karakter ugyanúgy el van veszve, ahogy az olvasó. Nem ad megbízható értelmezést a 24 Thomas Phillips, The Subject of Minimalism: On Aesthetics, Agency, and Becoming (New York: Palgrave Macmillan, 2013), 13. 25 Biguenet, „Notes of a...”, 45. 26 Abádi Nagy Zoltán, „Minimalizmus és narratív technika”, Irodalomtörténet 74, 1–2. sz. (1993): 311–323, 312. 27 Booth azt írja erről a módról, hogy „a szerző expliciten elhelyez egy narrátort a szövegben, még akkor is, ha egyáltalán nem ad neki személyes jellemzőket” – Wayne C. Booth, The Rhetoric of Fiction (Chicago etc.: The University of Chicago Press, 19832 ), 152. 28 Booth, The Rhetoric ..., 161. 29 Clark, American Literary..., 26.
