Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Vajna Ádám: „Annyit írok le, amennyit szükséges” (Kjell Askildsen és az amerikai minimalizmus)
88 csoporttal (a munkásosztállyal) foglalkozott”. 16 Tehát ő sem a minimalizmushoz köti a társadalmi osztályok problematikáját. A mocskos realizmus kifejezés használata, és kifejezetten az American Literature: A History megközelítése azért szerencsés, mert mentesíti a minimalizmust attól, hogy feltétlenül szociálisan érzékeny irodalomként kelljen tekintsünk rá. Úgy foglalhatnánk össze a dolgot, hogy a legtöbb szöveg, ami mocskos realista, minimalista is, de nem minden szöveg, ami minimalista, mocskos realista is. Kjell Askildsen és Raymond Carver minimalizmusa Érdekes tendencia, hogy a minimalista szerzők nem veszik szívesen, ha minimalistának titulálják őket. Azt még nagyjából el lehet fogadni, amit Carver mond egy interjúban, miszerint „van valami a »minimalista« kifejezésben, ami a látásmód és kivitelezés kevésségére utal, és ezt nem szeretem”, 17 viszont amikor egy Askildsen-interjúban bukkan fel ez a téma, teljesen egyértelmű, hogy a norvég író, de valószínűleg a kérdező sincs tisztában a fogalom ebben a dolgozatban is használt jelentésével. Askildsen ugyanis azt kéri ki magának, hogy ő nem ír tömören, röviden, hanem annyit ír le, amennyit szükséges.18 Ahhoz azonban, hogy minimalista műről beszéljünk, egyáltalán nem feltétel, hogy az adott írás rövid legyen. Ezt jól példázza az is, hogy a minimalizmussal kapcsolatba hozott szerzők szinte mind írtak regényt is a hetvenes-nyolcvanas években, például Ann Beattie a Chilly Scenes of Winter t (Téli fagyos jelenetek), Frederick Barthelme pedig a Second Marriage (Második házasság) című könyvet. Az értetlenség okát elsősorban az okozhatja, hogy a minimalizmus elnevezés – a posztmodern vagy romantika fogalmakkal szemben – utal a normarendszer egyik szembetűnő jellemzőjére, a kevésnek, kevesebbnek a preferálására, történjék is az akármilyen formában. Amikor Askildsent a minimalizmussal hozom összefüggésbe, akkor én s em arra gondolok, hogy azért lenne minimalista, mert elsősorban rövidprózát ír, ráadásul többé-kevésbé redukált nyelven, hanem arra, hogy az írásainak jelentős része köthető az amerikai minimalizmus hagyományához. Egyetértek tehát Warren Motte azon kijelentésével, miszerint „a mini malizmus nem korlátozódik az amerikai művészetre, hanem más kulturális horizontokon is virágzik”, 19 még úgy is, hogy Motte Small Worlds: Minimalism in Contemporary French Literature (Kis világok: minimalizmus a kortárs francia irodalomban) című 16 Robert Rebein, Hicks, tribes, and dirty realists: American fiction after postmodernism (Lexington: The University Press of Kentucky, 2009), 42. 17 Raymond Carver, „The Art of Fiction: Interview with Raymond Carver,” by Mona Simpson and Lewis Buzbee, The Paris Review , 2. sz. (1983): 193–221, 199. 18 Kjell Askildsen, „Å si det nødvendige: intervju med Kjell Askildsen” av Cathrine Sandnes, Samtiden 9, 3. sz. (2009): 11–24, 22. 19 Warren Motte, Small worlds: minimalism in contemporary French literature (Lincoln etc.: University of Nebraska Press, 1999), 2.
