Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Vajna Ádám: „Annyit írok le, amennyit szükséges” (Kjell Askildsen és az amerikai minimalizmus)
85 kifejezés, több mint negyven év távlatából azonban tudjuk, hogy a minimalizmus címke használatban maradt, bár ez nem jelenti azt, hogy ne maradt volna ugyanolyan vitatott és nehezen megfogható. Mi értelme akkor mégis használni? Természetesen egy bornak sem kell feltétlenül elolvasnunk a címkéjét, hogy élvezni tudjuk, azonban egy sommelier-től meglehetősen furcsa lenne, ha nem lenne tisztában a bor tulajdonságainak összességével. A tulajdonságok feltérképezésének egyik legalapvetőbb módszere pedig az összehasonlítás más borokkal. Az összehasonlítás viszont nemcsak valami értékének a felmérésére való, hanem arra is, hogy egy-egy tendenciaszerű változásról az irodalomban észlelhessük, meny nyiben tud mást mutatni a korábbi normarendszerekhez képest, vagy adott esetben hol és miként kapcsolódik hozzájuk. Egy-egy ilyen normarendszer szempontjainak keretében pedig egyes írók egymáshoz való viszonyát is vizsgálhatjuk.2 Fontos leszögezni, hogy a minimalizmus fogalmát nem mint bármelyik irodalomtörténeti korban fellelhető, egyfajta szűkszavúságot, redukciót jelentő jellemzőként használom, hanem az amerikai próza azon tendenciáját jelölöm vele, mely „a hetvenes-nyolcvanas évtized fejleménye”, mely „a közvetlenül megelőző posztmoder nizmushoz képest radikálisan új stílust képvisel”, és melynek prominens képviselői közé szokták sorolni Raymond Carvert, Ann Beattie-t, Frederick Barthelme-t, vagy éppen Jayne Anne Phillips-t.3 Mi jellemzi tehát ezt a fajta minimalizmust? Rengeteg definíció és összefoglalás született már az elmúlt negyven-ötven évben. Természetesen a legtöbb szerző a minimalizmust kizárólag amerikai jelenségként kezeli, így a fogalom irodalomtörténeti kontextusa is leginkább amerikai, és – amint a fenti idézetből is kitűnik – fontos kérdésnek látszik a posztmodernhez, azaz az egy generációval a minimalisták előtti szerzők (John Barth, Thomas Pynchon stb.) által folytatott irodalomhoz való viszonya. Azonban már szinte minden lehetséges értelmezés elő került a minimalizmus és a posztmodern kettősével kapcsolatban. Csak említés szintjén: Diane Stevenson a Minimalist Fiction and Critical Doctrine (Minimalista próza és kritikai elmélet) című szövegét például egy sor minimalistának tekinthető szerző felsorolásával kezdi, majd kijelenti, hogy két közös vonás van bennük: amerikaiak és posztmodernek;4 azonban míg számára fel sem merül kérdésként, hogy valamiféle szembenállás lenne a két fogalom között, Françoise Sammarcelli a What’s Postmodern about Raymond Carver? (Miben posztmodern Raymond Carver?) című írását azzal indítja, hogy már maga a címbéli kérdésfeltevés is paradoxonnak tűnhet, hiszen Carvert leginkább a realista tradícióhoz 2 Mivel nem célom mélyebben belemenni abba, hogy a minimalizmus irányzat, stílus, mód, műfaj vagy valami egészen más, René Wellek – eredetileg a romantikára alkalmazott – normarendszer kifejezését alkalmazom. Ez a tág, és épp ezért termékenyen használható fogalom, Wellek megfogalmazásában, „alkalmas a konvenciók, témák, filozófiák, stílusok és hasonlók jelölésére” . (René Wellek, „The Concept of »Romanticism« in Literary History. I. The Term »Romantic« and Its Derivatives”, Comparative Literature 1, 1. sz. (1949): 1–23, 2.) 3 Abádi Nagy Zoltán, Az amerikai minimalista próza (Budapest: Argumentum Kiadó, 1994), 15. 4 Diane Stevenson, „Minimalist Fiction and Critical Doctrine”, Mississippi Review 14, 1–2. sz. (1985): 83–89, 9.
