Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Mekis D. János: Márai tárgyai (A polgári tárgykultúra jelszerűsége A négy évszakban)
58 Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben. Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud. (227–229.) Márainál a szentenciózus jelleg látszólagos: csupán felület, amely alatt, nem is annyira mélyen, a voltaképpeni kérdések, problémafelvetések rejtőznek. A szélesebb olvasóközönség megnyeréséhez szükség van a népszerű, modern-kalendáriumi, csíziós életvezetésiéletbölcsességi formára. Ám a szélesebb közönségbe valójában az elitolvasó is beletartozik. A duplafedelű kompozíció tudatosan játszik el a kijelentés egyszerre állító és inverz-ironikus kettősségével.18 A nyilvános igazságállításoknak fundamentális elve a felületesség, mert ez teszi lehetővé a megszólalást. Ezt a felületességet sérti fel, értelmezi újra és fogad tatja el az irónia. Nem egyszerűen kigúnyolja és negligálja. Nem, mert az állítások tov á bb ra is állítások maradnak. De e különleges diszkurzív szerkezetben a színük és fonákjuk egyszerre érvényesül. Olyan irodalmi közlések válnak így lehetővé, amelyek e nemes játék nélkül nem volnának érvényesen kimondhatóak . 19 A Márai-szöveg monológ jellegű, de dialogikus logikájú.20 A négy évszak ban is jól látha tó, hogy a fel-fellobbanó vitaszituáció egyáltalán nem kötődik a formálisan is párbeszédes szövegtípushoz; pedig már a szövegszerkezet alapmintázata is a diszkurzív dinamikát támogatja. „Csendéletszerűsége”, azaz a kihagyásos és mellérendelő szerkesztésen ala puló poétikája egyfelől, és stílusa, „hangja” másfelől, a beszéd imitált folytonosságával; e kettő ütközik össze a Négy évszak ban termékenyen, a modern írás egyik érvényes módját megalkotva. 18 A Füves könyv a legfrappánsabb példa erre a jelenségre. 19 Nincs mód rá itt kitérni, de mindez szoros összefüggésben áll Márai személyiségfelfogásával és kultúrafogalmával is. „A rendezett társas viszonyok nem a másik személyiség mélységeinek megismerésén alapulnak, hanem annak belátásán, hogy a másik helyén is van valaki, akit ugyan nem láthatunk színről színre, de előzékenyen elfogadjuk annak, akinek képét magára ölti. (...) A külső rend nem a belső méltóság tükörképe, megfelelője, hanem csupán kerete.” Gintli Tibor, Elbeszélői helyzet és anekdotikus narráció. Márai Sándor: San Gennaro vére , Alföld, 2015/12., 88–99., 98. 20 Vö. Szávai Jáno s : A kassai dóm: Közelítések Márai Sándorhoz . Pozsony, Kalligram, 2008, 119. skk.
