Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 9. szám - Mekis D. János: Márai tárgyai (A polgári tárgykultúra jelszerűsége A négy évszakban)
52 Az ekphrasziszt a modern bölcsészettudomány rendszerint képleírásként tartja számon, a kérdés szakértői azonban rámutatnak , hogy ennél bonyolultabb a helyzet. J. H. Koelb arra figyelmeztet, hogy e terminus történetileg a leírás minden fajtájára, általában vonatkozott (s egyébként az ókorban viszonylag későn vált általánossá). 4 Darab Ágnes pedig azt hangsúlyozza, hogy bár a klasszikus leírás általános ismérve az a törekvés, hogy a távollévőt jelenlévővé, a nem láthatót láthatóvá tegye, a fogalmak tisztázását megnehezíti, hogy koronként mást és mást tekintettek leíró ábrázolásnak. A klasszikus római kori felfogás szerint a nyelv képmegjelenítő, láttató ereje a leírás minden formájára jellemző, közös tulajdonság. Ám míg a descriptio a narráció (diegézis) értelemkörébe tartozott, és az események, emberek és a tárgyi környezet rendszeres–rendszerszerű bemutatásával dolgozott, addig az ekphrasis arra törekedett, hogy a részletgazdag – perceptuális – közlés során az olvasót vagy hallgatót nézővé tegye. 5 A négy évszak egymással laza kapcsolatban álló, játékosan bölcselkedő kisprózákat közreadó kötet. A naptárimitáció mint szövegrendező elv vagy keret, csupán jelzésszerű, a szövegeket valójában egy sajátos látásmód kapcsolja össze, a „látásmód” szót a tekintet és a szemlélet vonatkoz ásában is értve. Az írásban stilizált látás mód iniciatívája a tér és a tárgyak elfogulatlan, kritikai szemlélete. Pontosabban: elfogultságokat tudatosító, metakritikai szemlélete. Ezért van, hogy a Márai-könyv beszélőjének tematikus és stiláris elemekből építkező narratív konstrukciója rendszeresen rájátszik például a dandy figurájára, részint ironikus, részint identikus viszonyulásokkal idézve és imitálva az alakot és alakzatot.6 Az elidegenítő és affirmáló effektusok dinamikája a kötet általános elvének is tekinthető, melynek fő etikai és esztétikai célkitűzése a tekintet és szemlélet megtisztítása. A kötet bejegyzéseinek társadalmi tudatossága nyilvánvaló, ugyanakkor a szolidaritás artikulációja Márainál – vállaltan – nem helyezi törlésjel alá a saját identitás markereit, a polgári meghatározottságokat. A négy évszak számos bejegyzése nyújt, a címhez illően, természeti reflexiókat. A natúra azonban a kultúra mint – személyes és közösségi – szemlélet kiszolgáltatottja. A Tájak és a Térképek című darabok a tájak egyszerre megtapasztalt realit ásáról és képzeletiségéről értekeznek, aforisztikus tömörséggel. A Bodza a „tél vegytisztított, szagtalan levegőjében” érezni vélt virágillat kapcsán megállapítja, hogy az „emlékezésnek is van éghajlata, flórája, faunája” (35.). Némely szövegben ez kivetülve érvényesül, és – részben expresszionista reminiszcenciaként – elmegy egészen a radikális megszemélyesítésig. Ilyen például a tavasz rajza A fák ban: „A víz zavaros; mintha a vascsövekben is áradna a tavasz. Éjjel már hallani néha a vonatfüttyöt a Déli vasút felől. A fák, hegyes lándzsáikkal, harciasan kémlelnek az éjszakába, neszelik e jeleket. A tavasz dühös évszak.” (63.) De a könyv a stilizálás programja ellenére sem mond le a konkrét-tárgyias szemlélet lehetőségéről; csak éppen folyton újrakontextualizálja azt. A Biztonság című, társadalmi szolidaritásról tanúskodó bejegyzés ben ezt olvassuk: „A gazdagok a változás kényszerű törvénye alatt élnek. De a szegények törvénye egyszerűbb, biztosabb. A tárgyakhoz is közelebb vannak. A gazdagok végül már csak jelképekben gondolkoznak, nagybetűs jelképekben: az Örömben vagy az Igazságban, vagy a Tulajdonban, vagy a Külpolitikában, vagy a Kellog-paktumban. A szegények minderről nem tudnak semmi biztosat. Értesültségük kisbetűs. Ilyen szavak keringenek agyukban: cipő. Vagy: madzag. Vagy: egy pengő húsz. Minden fogható, tapintható.” (25.) 4 Janice Hewlett Koelb , The Poetics of Description. Imagined Places in European Literature , Palgrave Macmillan, New York, Houndmills, Basingstoke, 2006, 1–5, 19–42. 5 Darab Ágnes, „megpróbálom szemed elé tárni az egész villát”. Ifjabb Plinius villaleírásai = Leírás. Elmélet, irodalom, kép, szerk. Hajdu Péter és mtsai, Reciti, Budapest, 2019, 127–139. 6 Hasonlóan például az Egy polgár vallomásai hoz.
