Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Tillmann J. A.: A lényeglátásról (Csáki László Letörölt rajzairól)
99 Tillmann J. A. A lényeglátásról Csáki László Letörölt rajzai ról A rajz akkor jó, ha absztrakció. Ami annyit jelent: lényegre törő. Csáki rajzai a lényegre törnek, elvonva a látszatokról a lényegtelen részeket. Az absztraháló tevékenységnek ez a lényege. Elvonja a lényegtelent. Azt, ami egyébként elvonná figyelmünket a lényegről. Az ember Arnold Gehlen filozófus szerint „az a lény, aki a valóságot nem fogadja el egyszerűen, és környezetétől el tud tekinteni, absztrahálni tud”.1 A hétköznapi életben az elvont jelző nem megy dicséretszámba. A jelentése hozzávetőlegesen az életidegennel, az elszállttal, az érvénytelennel rokon értelmű. Kissé hátrébb lépve a mindennapi helyzetektől az absztraháló rajzról, a rajzos absztrakcióról az mondható – ha jól sikerült –, hogy kiábrázol. Ez a szó szinte kihalt a köznyelvből; jószerivel csak azok használják, akik a Bibliát Károli fordításában olvasták. Pedig ez a szó másként mondhatatlan pontossággal fejezi ki azt, hogy valamely tárgynak – légyen az konkrét vagy képletes tárgy – megmutatja: kiábrázolja olyan vonatkozását, tulajdonságát vagy minőségét, ami az adott tárgy megjelenésében nem mutatkozik meg – jóllehet lényegi része, avagy egyenesen lényege annak. Ősrégi antropológiai adottsága ez az embernek; erről szól Hans Jonas Homo Pictor című tanulmánya: Fogja egy kő felületét, a vizes parti homokot vagy egy papírlapot mint indifferens alapot a vonások és vonalak számára, amelyeknek nem kell leképezniük azt, amit lát. Tárgyiassá rajzai csak az absztrakció révén válnak.2 Csáki László rajzai ilyen módon ábrázolják ki is a dolgok, emberek és egyebek lényegét. Erre akkor figyeltem fel először, amikor megláttam a Monoszkóp adásszünetre című mun káját, amelyen a nullmédium, a televízió velejét ábrázolta ki a monoszkóp intarziává alakításával. És így volt ez olyan átütő erejű kiábrázolások esetében is, mint A miniszterelnök portréja (szalonnaszeletek mozaikjából), vagy A sör és a foci titkos kapcsolat á nak megvilágító erejű rajzában. A rajzok lényegretörőek. A lényeg, ahogy az építész John Pawson a filozófiai meghatározásoknál is pontosabban definiálja: „redukálhatatlan minimum (...) olyan t ökéletesség, amit az ember kezének csinálmánya akkor ér el, amikor az már kivonás és további redukció révén sem válhat tökéletesebbé. Amikor m ár minden lényegtelen részt elvettek belőle.”3 Erre – a lényeglátásra – született képességünk van, csak ezt idővel a sok lényegtelen tömeges látványa és tapasztalata lerontja. Az ember „csak absztrakció révén képes új világokat 1 Arnold Gehlen: Der Mensch . Seine Natur und seine Stellung in der Welt, Wiesbaden 1978, 31. o. 2 Hans Jonas: Homo pictor, in: Organismus und ferheiheit. Ansätze zu einer philisophischen Biologie, Göttingen 1973, 223. o. 3 John Pawson: Minimum , Phaidon, London, 1996; El ő sz ó , Veres B á lint ford í t á sa, https://www.academia.edu/29041366/John_Pawson_Minimum_Hungarian_translation
