Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Joszif Brodszkij: Szónoklat a kiömlött tejről (vers – Soproni András fordítása)
9 24 Lelkünkre nagy fátylat terítve, kötnek, spirállá tekerintve etil-morál áramkörére. A nyelvet eligétlenítik. Egy frankó belövésnek hála, keringünk, ringlispilen szállva az égben, és csak hébe-hóba jövünk le, kapni egy döfésnyit. 25 Látom világunkat előre laborok hálójába szőve. Röppálya-hálót a mennyezetre szőttek a fürge férgek. Látni is rossz, s még mi lesz addig! Az emberiség megháromszorozódik. A fehér rassz pácban ázik. Már látni a mészárszéket. 26 Vagy a színesek nyírnak ki minket, vagy mi küldjük pokolra mindet. Söréhez ki-ki visszatérhet. Csakhogy ez se, az se keresztényi. Pravoszláv vérek! Ez nem járja! Mit bámultok, szájat tátva? Isten Testének elárulása lenne így teret nyerni. 27 Mestereim nem a szofisták. Nőiesek a pacifisták. De eldönteni: kik a tiszták, kik nem – erre jogunk nincsen. A kőtáblákat most csak hagyjuk. A színesektől szorongattatunk. De az életüket nem mi adtuk, el se vehetjük ekképpen.
