Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Beke József: „Fénylik mint nap, sajog mint arany”
78 Arany ezeket a sorokat a kézirat kezdetén lévő évszám szerint 1854-ben írta, ez év júniusában Tompa Mihálynak írott levelében is céloz erre: „Reményem van a nyári szünetben valami nagyobbat állíthatni elő…” Tehát ekkor már tudta, hogy a sajog ige nemcsak egyfajta kellemetlen érzést, hanem valaminek a fényességét, csillogását is kifejezheti. Ezt az archaizáló nyelvi lehetőséget később egy másik történeti tárgyú művében, a Buda halála XI. énekében szintén fölhasználja, amikor Buda király udvarának élénkségét, gazdagságát, fényét így érzékelteti: Buda paripái, új elevenséggel, Most összenyerítnek gyakori vendéggel; Udvara sok füstjén megvídul az éhes; Sürög ami sűrű, sajog* ami fényes. (77. versszak) Az előző idézetnél nem, de itt Arany a megcsillagozott szóhoz jegyzetet is fűz: „ Ragyog. Régiesen. (»Sajog mint arany«) Arany J.” Amint látjuk, itt nemcsak a régi jelentését adja meg a szónak: ,ragyog’, hanem zárójelben még három szót is odaír, és az idézőjel arra mutat, hogy e három szócska valamely műből származik. Mindez jól olvasható a Buda halála című alkotásnak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratából készült hasonmás kiadás 4 Jegyzetek című részének 38. lapján, a nyomtatott részben pedig a 126. oldalon. (Egyébként ugyanígy látható ez a MTA Kézirattárában lévő kéziraton 5 is.) 4 A magyarázatokkal ellátott eddigi kiadásokban azonban nem találjuk nyomát annak, honnan való ez az idézőjelbe tett három kis szó: „Sajog mint arany” , de világos, hogy a költő mintegy bizonyítékul írta oda: valahol ezt így találta. Úgy látszik, eddig a magyarázóknak nem tűnt föl, hogy ez a háromszónyi idézet nem másból való, mint a nevezetes Szent László-ének ből, amely igen becses XVI. század eleji nyelvemlékünk. A nagy királyunkat dicsőítő verset a kézírásos Peer-kódex őrizte meg, ennek teljes szövege nyomtatásban a XIX. század második felében megjelent Régi Magyar Kódexek című könyvben 6 található. Az idézet három szava ott korabeli írásmóddal, betű szerint így áll: salyog minth aran’ . Arany János azonban nem a kódexnek e teljes kiadásából ismerte az idézetet, már csak azért sem, mert ennek megjelenése előtt már tíz évvel előbb, 1863. május 6-án fejezte be a Buda halála kéziratát, és föntebb már láttuk, hogy még ennél is jóval előbb ismerte már és föl is használta a sajog szó elavult ,fénylik, ragyog’ jelentését. De érdemes itt megállni, és egy pillantást vetni Arany Jánosnak az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratára, illetve annak föntebb említett hasonmás kiadására. Ott a megfelelő helyen meglepő dolgot láthatunk: a verssor így olvasható: „Sürög ami sűrű, ragyog a mi fényes” . Vagyis a ma használatos kifejezést írta először, később azonban a ragyog szót áthúzta, és a lapszélre javításul odaírta: sajog . A kézirat legvégén pedig ott találjuk a költőnek a Buda halálá hoz készített, előbb már említett jegyzeteit, többek között a joh , a jonhó, a ketten ; a Gyöngyvér szavakhoz, köztük ezt is pontosan így: Sajog . Ragyog. 4 Arany János: Buda halála , Keresztury Dezső utószavával, Helikon Kiadó, Budapest, 1988. (A mű nyomtatott betűs részében azt olvashatjuk, hogy itt „végleges” szöveg található. Ám sajnálatosan továbbviszi, sőt szaporítja az egyéb kiadásokban is meglévő sajtóhibákat: „sajog ami édes” ! 147.) 5 Az adatot Tóth Gábor könyvtáros úrnak ezúton is köszönöm. 6 Régi Magyar Kódexek, Budapest, 1874, a MTA Nyelvtudományi Bizottságának kiadása, 96.
