Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 3. szám - Bogdán László: A Forrás

114

Kavarogtak sunyi hópelyhek,

és én azt hittem: pitypangpelyhek.

Amíg Király Lacira vártam.

Ott lebegett a pakurában.

Az iraki háború zajlott,

omlottak Szaddám palotái.

Hó vagy pitypangpehely kavargott.

Mostantól megtörténhet bármi!

Király Laci is megérkezhet.

Ez nem a vég még, nem is a kezdet.

Egy erdőt láttam, sűrű erdőt.

Mókusok, medvék, kérdőjelek,

fejem felett fekete felhők

rejtették az idézetet,

mellyel Király Lacit fogadom,

borosüveggel az asztalon.

Egyszerre csak fák között voltam,

Király úr ismét elveszett.

Gyökerek között botladoztam,

csapdába csalt a képzelet,

örök erdélyi éjszaka,

penetráns, vad, nyers vérszaga.

Tört arcom borok tükrébe vész,

nem tudom, öreg Királyom hol van?!

Mert végül csak ennyi az egész:

mentem az úton, megbotoltam,

s az életemben eltévedtem,

a kecskeméti sorközökben,

van-e s ha van, segít az Isten?

2018. szeptember 29.