Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - * * *: „Épp attól izgalmas az a valami, amit versfordításnak nevezünk, mert soha semmi nem egyértelmű benne” (Krusovszky Dénessel és Mohácsi Balázzsal Füzi Péter és Pál-Kovács Sándor beszélget)
211 „Épp attól izgalmas az a valami, amit versfordításnak nevezünk, mert soha semmi nem egyértelmű benne” Krusovszky Dénessel és Mohácsi Balázzsal Füzi Péter és Pál-Kovács Sándor beszélget Krusovszky Dénessel és Mohácsi Balázzsal, a Versum , „a nemzetközi líra online fórumának” két szerkesztőjével beszélgettünk többek között a működésről és fenntarthatóságról, a Nagyvilág megszűnése után keletkezett űrről, a világlíra-fordítás magyarországi helyzetéről, a világlíra jelenlegi tendenciáiról, fordításeszményről, a lap és a fordítók jövőjéről, és még sok minden másról. Füzi Péter – Kezdjük az elején. Mi sarkallt titeket a Versum beindítására, és miért egy weblap tűnt az ideális formának ehhez? Krusovszky Dénes – A kiindulópont tulajdonképpen annak a lassú eróziónak a felismerése volt, ami a magyar lírafordítás műhelyeit lebontotta az elmúlt másfél-két évtizedben. Nem egyetlen pillanatról van szó, hanem egy lassú, de határozott folyamatról, amiről különböző közegekben már évek óta hol szomorúan, hol reménykedve, hol a totális apokalipszist vizionálva beszélgettünk a versfordításban érdekelt alkotókkal. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a rendszerváltás előtti időkből átöröklődött könyvsorozatok, a Lyra Mundi és a Napjaink költészete, majd ezek után az egyetlen speciálisan fordított irodalmat közlő lap, a Nagyvilág is megszűnt a 2010-es évek elejére. A nagyobb kiadók nem törődtek többet a lírafordítással, a kisebbeknek meg nem volt rá kapacitásuk. Azt vettük észre, hogy egyszer csak megszűnt a versfordítás mint szervezett tevékenység, és a külföldi költészetnek csak sporadikus megjelenési esélyei maradtak. A fordítók tovább dolgoztak persze, de megrendelések és könyv formátumú kiadás esélye nélkül, szétszórtan és magányosan kellett megküzdeniük a lírai művek fordításával – ami közben nyilván nem lett semennyivel sem könnyebb. Mert ugye, ha megszűntek a szerkesztőségek és a műhelyek, ahol a versfordítás különleges eszközkészletet és felkészültséget igénylő feladatára szakosodott fordítók együtt dolgozhattak a beérkezett szövegeken, akkor gyakorlatilag megszűnt a fordítók számára is az a lehetőség, hogy munkáikat szakmai ellenőrzésnek vessék alá. Akkoriban, és részben még most is, azt láttuk, hogy a fordítók megszokásból vagy megszállottságból tovább dolgoztak, de már javarészt csak az asztalfióknak. Arra gondoltunk, hogy létre kellene hozni egy új, dinamikus, nyitott szakmai fórumot, ahol ezeket a fordításokat, és egyáltalán bármiféle versfordítást, le tudunk közölni. Legyen könnyen kezelhető, könnyen
