Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Alesz Razanau: Trágya; Vendégek; Jelek (Sipos Tamás fordításai)

74

Jelek

Hogy elszigeteljük magunkat a véletlentől, kőfallal zártuk körül magunkat,

kiköveztük a talajt,

villámhárítót állítottunk,

törvényeket hoztunk létre,

messze előre elterveztük az életünket — évtizedekre, évszázadokra,

mégis… Mégis sárga a téren lévő nyírfa a nyár kezdetekor,

mégis lehullt röptében egy halott madár a városháza mellé,

mégis keserű a víz a kutakban,

mégis megállnak az öregek út közben és azt mondják: „Halljuk, ahogy sírnak a szüleink…”

(Oleg

Łatyszonek lengyel fordítása alapján)

Alesz Razanau (1947, Breszt) belorusz költő, műfordító, szerkesztő. A Breszti

Állami Egyetem Bölcsészkarán tanult, de 1969-ben megszüntették a jogviszonyát, amiért aláírt egy felsőoktatásban belorusz nyelvet szorgalmazó petíciót.

Tanulmányait a Breszti Pedagógiai Intézetben fejezte be 1970-ben, majd egy

vidéki középiskolában tanított. 1972-ben belépett a Belorusz Költők Ligájába, és

visszamehetett a fővárosba, ahol különböző irodalmi folyóiratok szerkesztőjeként dolgozott. 2000-ben a Német Írószövetség meghívta Németországba, azóta

ott él. Eddig több mint 15 verseskötete jelent meg. Költészete filozofikus hangvételű, verseiben gyakran keverednek a keresztény példabeszédek és a keleti

motívumok.

Sipos Tamás fordításai