Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Osztap Szlivinszkij: 1918; Noé; (idegen, idegené) (Vonnák Diána fordításai)
40 Én jó tanuló vagyok, értelmes, olyan, aki mindig a teremben marad, amikor a többiek kirajzottak az udvarba. Az életemet egy századdal előre krétával írták rá a kapukra. Az én tavaszom soha nem lő ki. Én csak a hosszas zajlását hallom, egyedül táncolok, utasítás szerint, körben, egyenletesen, addig, amíg az első tenyér összecsattan a sötétségtől éppen előttem. (idegen, idegené) éjjel egy idegen gyerek horgászbotot fon a hajadból idegen álmatlanság csörömpöl bennünk mint egy üres vödör a kútban szorongva idegenül táncol a gyümölcs a méhedben szorongó fantáziái fütyülnek akár az arany falevelek magasan fölöttünk amikor a domb lábánál elcsöndesedünk a tizenötödik évfordulóján és olyan lesz majd az első vágya a szemünkben mint egy olajlámpa tompa a fénye csak tenyérnyi fiaink bátorsággal telve tőlünk messze északra állnak mint a szalmabábra lecsapó sólymok tudd hogy abban a pillanatban mikor a szívedhez kapsz mintha idegen lenne próbálni kezd körülöttünk egy lassú néma zenekar megszakítom félbeszakítom magam talán következetlen vagyok csúsznak az emlékezet partjai és hirtelen a mélyülnek a kútjai de tessék itt van egy idegen emléke: vonat érkezik a városba katonát hozott és dögvészt de a peronon csak egy zenekar áll tollal teli trombitákkal és a lábuk alatt mint a sárga toll hirtelen idegen a haza Osztap Szlivinszkij (1978) költő, fordító, irodalomtörténész, bolgár és lengyel irodalommal foglalkozik. A fiatal generáció egyik meghatározó hangja, szürrealista képi világa és nyelvi minimalizmusa mellett az antik görög és biblikus motívumok használata is jellegzetessége lírájának. Nyugat-Ukrajnában, Lvivben él . Vonnák Diána fordításai
