Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Gellu Naum: A megszelídített háromszög; Valahányszor; Az álmok elegye lábadozáskor; Egy szomszédság kezdete; Nem ismerte senki; Akkor én mellé feküdtem kartondobozában (Mihók Tamás fordításai)
10 Egy szomszédság kezdete Mint a tenyésztés örömébe kábult vadállat napközben káromkodtam a fiúkkal éjszaka fehérbe öltöztem majd elsírtam magam Mellszobromon az ereklyék közt még ráleltem az aranytartalmú tüdőhálóra Különböző hangnemekben szövegeltem szobámba zárkózva Gépies térdem volt meg könnyed bokavédőm vakmerően vetődtem a lépek közé Most pedig példás érettségemtől fűvé dermedtem mint megszeppent sáska Nem ismerte senki Nem ismerte senki amint kartondobozában szunnyadt A szobában mindent kimeszeltek az Öreg tűz-papó ott dünnyögött valahol a Nap és a Hold borúsan ereszkedtek a gerendák alá tormát tettem az asztalra falaim fehér éhezésére nyugodt volt minden kövek és zoknik nyelték el a Szavakat Akkor én mellé feküdtem kartondobozában hét szalmaszálra függőleges vízcsobogásába befeküdtem magamba csontjaimba fejszéimbe birsalmámba a mindenségbe hetedik uralmamba Ő szeretett és aludt tovább önmagában szunnyadt bennem kartondobozában Hűvös volt és tűz-papó dünnyögéseibe bugyolált
