Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Surányi Dezső: Ahol az ég alatt mosolyognak a barackfák… (A hunza sárgabarack – legendák nélkül)
112 királyságaik egymástól és távolabbi hatalmi központoktól izolálódtak a közelmúltig. Számukra tehát az ottani életvitel magától értetődő volt. A sárgabarack fontos táplálékuk maradt a mai napig, egész nyáron friss gyümölcsöt szolgáltatott, mivel a fajták sokfélesége közel három hónapos érési szezont biztosított. A téli szezonban pedig az aszalványa, magbele és a vermelt gyümölcse (mert ott létezik tárolást bíró alakforma!). A friss gyümölcs és aszalványa forrást adott ételeikhez (kenyér, szósz, sütemény, olaj), a keserű magvak olaját lámpákra és a fája pedig szolgáltatott – mint említettük. Indo-Pakisztánba a sárgabarack valószínűleg Iránból és Afganisztánból (Gina) érkezhetett, de a Fergánai-medence szerepe sem zárható ki. Pakisztánban sárgabarackot nemcsak a Hunza-völgyben, hanem Khyber Pakhtunkhwa, Potohar és Murree Hills Punjab, Észak- Kashmir térségében és Beludzsisztán tartományban szintén termesztik. A Gilgit-Baltisztánban a családok többsége baracktermesztéssel foglalkozik. Egy átlagos háztartásnak 28 fája van, amelyből legalább 9 termő, ezek évente kb. 750-800 kg termést adnak (1989-es adat). Az a gyakorlat, hogy a legjobb fákról származó magokat nevelik fel fának, így hihetetlen változatosságot teremtettek, mert az ottani fajták idegen virágport és poszméheket igényelnek, lévén idegentermékenyülők. Sok évvel ezelőtt ráadásul a gazdák megtanulták átültetni a magoncfákat – erősítési céllal, szinte minden faluban a kedvenc helyi fajták ezért megmaradtak. Számos falu felmérésében a pomológusok és szociológusok 150-180 különböző fajtát is listáztak. Összességében a jó minőségű Hunza- völgyi sárgabarackot változatos gyümölcsméret (koronán belül és fajták összehasonlításában), igen magas oldható szárazanyag-tartalom és viszonylag kisméretű mag, jobbára édes magbél jellemezi. A gyümölcs mérete náluk nem annyira döntő kritérium, mert a gyümölcsöt felezve leginkább megaszalják, sőt a kisebb gyümölcsök a nyár végén előbb is veszítik el a felesleges vizet. A sárgabarack termesztése tehát messze a legfontosabb megélhetési forrás; közvetlen gazdasági potenciállal rendelkezik; Gilgit-Baltisztánban évi 60-70 ezer forintnak megfelelő bevétele van a háztartásoknak. A gazdáknak ma az a fő gondja, hogy „ahány fa, annyiféle” – ez megnehezíti a termés hasznosítását, feldolgozását. A Hunza-völgy ez idáig a sárgabarack genetikai változatainak legnagyobb területe; hozzáfoghatónak csak a Fergánai- medence barackfái vagy a kazak vadalmaerdőségek tekinthetők. Mint említettük, nagy a genetikai és küllemi változatosság: Helmand, Wahphochuli, Lonakpochuli, Sherakarpochuli, Shakhanda, Margulam, Karpochuli, Ambah, Staachuli, Khochuli, Brochuli a legismertebb barackfajták. Az ottani pomológusok szerint a Dugli, Neeli, Bedeiri, Chalpachu, Loli, Frugui, Khormagui, Alishah kakas, Margulam halmon és Kachachuli ugyancsak értékes fajták. A magas szárazanyag-tartalom mindegyik helyi fajtára jellemző (fontos az aszalhatóságban!), a Margulam ízben és zamatban, a Kachachuli magbélnagyságban legalább annyira különleges, mint hogy teljes éretten a húsa alig löttyed meg. A helyi neve az utóbbira utal: „nem érik túl”! Alishah kakas és Dugli legjobb aszalványnak, de aszalni klimatikus és beltartalmi okokból szinte mindenféle helyi fajtát lehetséges. Számtalan fajta és alak létezik, különböző időpontban érnek a Hunza-völgyben és környékén, de a helyi fajták virágzása március elején kezdődik – és fajtától, évjárattól függően két hétig tart, azaz nem húzódik el. A szélességi fokokból eredő klímahatás nagyon korai virágzást hozhatna, de a magassági tagozódás szerencsére késlelteti azt. Olykor komolyabb fagyok is előfordulnak, bár sokkal ritkábban, mint a Kárpát-medencében. Jelentős piaci teret biztosít a baracknak a fő érési szezonon átívelő, meghosszabbított eltarthatósági és egymást követő fajta érési sorozatok, vagy az aszalt fajták – különösen az alföldi nagy kereskedelmi központok révén. Úgy tűnik, hogy mintegy 60 fajta termesztett, a Gilgit-Baltisztánon kívüli városi piacokon a Halman, Karfochuli, Marghulam és Sharakarfa a legkeresettebb. A Hunza-völgyben és távoli piacokon a világtrendnek meg-
