Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 6. szám - Borsodi L. László: József Attila költészetének hatása Baka István ifjúkori zsengéire
74 A lombon átszűrt...-nek a Szép esté vel való összetartozását semmiképpen nem megírásuk ideje magyarázza, hanem az a poétikai folyamat, amelynek során Baka eljut a felismeréshez, hogy a kép nem díszítőelem és nem illusztrált gondolat, hanem „a versbéli valóság alapeleme” . 15 Ehhez a felismeréshez és költői hitvalláshoz vezető úton ezek a versek fontos állomások, még akkor is, ha a megformálás színvonalában (egyelőre) tapasztalható hullámzás. Hogy aztán később mi kerül be kötetbe, és mi nem, végül mi kanonizálódik a ciklust, kötetet szerkesztő költő ízlésének megfelelően, az ugyanannak az ízléskultúrának a paramétereivel magyarázható, amely egy versvilágot egésszé tud formálni a töredékesnek érzékelt világ ellenében, vagy éppen töredéknek hagy, tudván, hogy minden egésszé formálhatóság alján az esetlegesség húzódik meg, hogy a teljesség igénye a töredék kultúrája ellenében költői ambíció, emberi vágy, és éppen ennél az alkotói-emberi esetlegességnél-esendőségnél fogva marad valami töredék, mert nem ígéri a teljességet, nem ad erőt, ihletet annak megfogalmazhatóságához. A fentiekben tárgyalt, az 1968-as évből származó versekhez képest sem a képi, sem a gondolati versbeszéd nem valósul meg maradéktalanul az 1968-ban vagy 1969-ben keletkezett, „– érkező –” aláírással megjelent Percek című versben, 16 ráadásul közhelyb e fut, ami meditatív és/vagy vizuális szeretne lenni: „az egész világ szakított el / tőlem meg az éretlen gyümölcsök / szabálya mit is tehetek arról / hogy méreggé fordult már a méz” . Ha bántó is a befejezésben a szentimentalista szcenírozás ( „Az ablakomról lehervadt a nap” ), a vers megszólaltatja a 20. századi ember életérzését, az elidegenedést. Összehasonlítva ugyanakkor Baka érett költészetével, újra rádöbbent arra, hogy nem mindegy, milyen költői nyelv által jut kifejezésre ez a tömegcikknek minősülő életérzés, s hogy mekkora távot tett meg Baka a költővé válás útján az 1950-es évek végétől az 1960-as évek végéig, amíg kiérlelte azt a metaforikus-szerepjátszó versnyelvet, amely egyéni hangon szólaltatja meg tragikus-ironikus-groteszk értékviszonyok által meghatározott történelemfelfogását, lét- és szubjektumértelmezését. A hevenyészett Percek mellett szintén 1968-ban vagy 1969-ben keletkezhetett a kezdő költő poétikája egyik legnépszerűbbnek bizonyuló alkotása, az Elment a gyermek című költemény. Azt a tényt, hogy Bakának valóban mennyire nem volt mérvadó vagy elégséges egy-egy vers folyóiratban való, akár többszöri közlése se ahhoz, hogy utóbb kötetbe is bekerüljön, azt először a Bonyhádi Közgazdász 1969/3–4. számában ugyancsak „– érkező –” aláírással megjelent szöveg többszöri újraközlése bizonyítja, amely így átível az 1970-es évekbe is. 17 A költemény a Szép este című vershez köthető, elsősorban nem a keletkezésük idejének közelsége alapján, hanem poétikai-esztétikai megformáltságuk minősége okán. Úgy vélem, az Elment a gyermek is olyan mű, amely az ugyancsak 1969-ben keletkezett és csak 1975-ben, a Magdolna-zápor című kötetben megjelent művek kép világát idézi, de amely a költő szigorú mércéje szerint nem kanonizálódhatott. B ár nem szonett, bár még nem érvényesül a költői nyelv önreflexív képessége , a vers kilenc szótagos, jambusi sorainak egyenletessége a fiatal költő formaérzékenységére vall, a gyermek és felnőtt viszonyát megteremtő képek pedig önkéntelenül a Sellő-szonett című költemény re 15 Baka István: „Közösségre vágyakozom” . Beszélgetőtárs: Görömbei András, in: Baka István művei. Publicisztikák, beszélgetések , Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2006, 229–236., a szöveget gondozta és az utószót írta: Bombitz Attila, itt: 229. 16 Bonyhádi Közgazdász, 1969/2. 17 K. n. A vers megjelenési helyei: Bonyhádi Közgazdász, 1969/3–4. (mint első közlési hely, ez szerepel az Összegyűjtött versek ben); Tiszatáj, 1969/7.; Universitas `70 , Ifjúsági Lapkiadó, Budapest, 1970, 11. (antológia, vál. és szerk. Borbély Sándor); Szegedi Egyetem, 1971. március 8.; Magyar Ifjúság, 1971. augusztus 9.; Délmagyarország, 1972. április 9.
