Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Beke József: „Fénylik mint nap, sajog mint arany”
77 jelenti a nemesebb belrészeket. Arany J.” (I. ének); illetve: „ A szekér juha is hihetően joha volt, belrésze. Arany J.” (VII. ének). (Ez a „jonh” kifejezés megjelenik már az Ómagyar Mária- -siralom címen ismert legelső magyar verses nyelvemlékünk szövegében is.) Jellemző, hogy a Buda halálá hoz a költő több mint negyven hasonló magyarázó jegyzetet csatolt. Érdeklődésének ugyanilyen bizonyítéka az alábbi jegyzet is, amelyben szintén egy magyar nyelvemlékre támaszkodik: „ Régi pogány-magyar nő-nevet alig-alig talál az ember. Én a Váradi Regestrum 1 magyar jelentésű neveiben véltem ilyesek nyomára akadni, hol Gyöngy, Gyönyörű stb. fordulnak elő mint nőnév. Így lőn szerkesztve a Gyöngyvér , mely annyi, mint gyöngy-testvér . Arany J. ” (III. ének) Hogy Arany közismert alapos fölkészültségéhez hozzátartozott a régi magyar nyelv iránti érdeklődés, annak ugyancsak konkrét bizonyítéka a következő adat is. A nagykőrösi tanársága után fönnmaradt saját kezű iskolai iratai között találunk egy jegyzéket 2 , amelyet a gimnázium igazgatóságához 1854. november 26-án nyújtott be azokról a könyvekről, „ mellyeket alulírt mint szakához tartozókat, a helybeli iskolai könyvtár részére, mindenek előtt meghozatni ajánl” . Ennek 2. pontja így szól: „ Régi Magyar Nyelvemlékek. Kiadja a Magyar Tudós Társaság I., II., III. kötet és a nem sokára megjelenendő IV. kötet. ” 3 A fentiek jól mutatják a költő jártasságát a régi nyelv területén, így természetes tehát, hogy ismer és korfestésként fel is használ olyan szavakat, amelyek elavultak, a köznyelvben nem használatosak, esetleg jelentésük meg is változott. Amikor ezeket verses műveibe beépíti, lehet olyan szándéka is, hogy megmenti őket a végleges elmúlástól. Így történhetett ez a sajog ige esetében is: Arany két verses műve is megőrzi azt, hogy ez az ige nemcsak kellemetlen érzést, hanem szépséget, fényességet, csillogást is kifejezett valaha. Nézzük a két példát, s kiderül, vajon mikor és honnan tudta meg a szónak ezt a régi, elavult értelmét. Közismert, hogy Arany János a Toldi-trilógia három egysége közül először az elsőt ( Toldi ), majd a harmadikat ( Toldi estéje ) írta meg, de a középső rész, a Toldi szerelme csak jóval később, halála előtt jelent meg, bár megírásához többször is hozzáfogott. Azt is tudjuk, hogy többek között már Petőfi is levélben 3 így biztatta a középső rész megírására: „ha már a fejét és lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember ellen” . Arany nagykőrösi tanárkodása idején két változatába is belefogott a Toldi Miklós életének „derekát” tárgyaló műnek, ezeket az irodalomtörténet Daliás idők I és Daliás idők II néven tartja számon, s ezek szolgáltak alapul a végső formát csak jóval később elért Toldi szerelmé nek. A Daliás idők második kidolgozásának egyik helyén, amikor az egész mű fontos kulcsjelenete zajlik – ugyanis Toldi itt bajvívó öltözetet cserél barátjával, s így annak javára szerzi meg Piroska kezét –, ekkor festi így a költő a lovagok díszes öltözetét: Ott acélüng habzik lovon és gazdáján, Ott páncél dagad a bajnok szíve-táján, Zárt sisakon nagy toll bokrosan imbolyog, Drágakő csillámlik, arany ezüst sajog; 1 Váradi jegyzőkönyv . Becses 13. századi nyelvemlék, amely főleg korabeli neveket tartalmaz. 2 Arany-kéziratok. Achivum Musei de János Arany Nominati , Nagykőrös, 1986, 27. 3 Idézi: Törös László: Arany János Nagykőrösön , Nagykőrös, 1978, 185.
