Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Pethő Sándor: Botló drót
121 zik: az olcsóbb nyári szandálból ugyanannyi fizetésért többet kell eladnia, mint a valamivel drágább téli lábbelib ől. Télen fűtetlen, nyáron elviselhetetlenül meleg helyiségben. „Nekem a jogom annyi, hogy felmondok, de más munkalehetőség itt nincs.” Ez azonban nem egészen igaz. Van, méghozzá egészen a szovjet idők pirkadatáig visszavezethető, patinás, és az új világban aztán igazán jól jövedelmező foglalkozás. 2012 augusztusában az ukrán biztonsági szolgálat kisszelmenci „sziti” egyik divatáruüzletének irodájától, négy méterrel a felszín alatt Szlovákiába nyíló alagutat fedez fel. A határ menti áruforgalom e formája nem kisszelmenci sajátosság. Néhány kilométerrel távolabb, Ungvár jellemzően a biztonsági szolgálat tagjai által lakott negyedéből szabályos sínpályán, elektromos meghajtású csillesorban zajlik a határ alatti kereskedelem. Az alagútban akár egy ember is elfér. A házkutatásnál lefoglalt útlevelek arra utalnak, hogy ezt az alagút működtetői is tudják. Az áru többnyire : alkohol, cigaretta, cukor, textiláru; a közvetlen célállomás: Szlovákia, Magyarország, Románia. Cigarettát csempészni minden helyváltoztatásra képes eszközzel lehet: kis tételben duplafalú benzintartályba vagy gázpalackba rejtve, kenyérbe, tortába sütve, preparált üdítős üvegben. Nagyobb tételben vonaton; egy kisteherautóban már akár ötvenkétezer doboz is elfér. A legkényelmetlenebb bozóttörős terepjáróval a zöld határon át, a legelegánsabb drónokkal, a leghatékonyabb katapulttal. Úgy egyetlen éjszaka akár huszonötezer, egy évben akár több mint kilencmillió, de szerényebben, heti három napot alapul véve is, jó hárommillió doboz átlőhető az Európai Unióba. A cigarettából szerzett tőke már nem cséplőgéppé változik, hanem szétoszlik a társadalom magasabb rétegeiben, magáncégekbe, befektetésekbe, aranyvécés hazai és külföldi luxusingatlanokba vándorol. A posztkommunista kapitalizmus, mint maga a félig megélt történelem, kétarcú: ami a befektetőnek gazdagodás, a z az illegális munkát elvégzőnek kockázatos megélhetés. Az eszközök ugyan újak, de a társadalmat a megvesztegethető vámtiszttől a diplomáciai csomagban cigarettát csempésző diplomatáig átható korrupción a szovjet rendszer időtálló penésze tenyészik. Ami mégis változott: a nyilvánosság. 2009-ben Jaroslav Vojtek Határ ( Hranica ) című, a két Szelmenc történetét feldolgozó dokumentum-játékfilmje egy neves csehországi fesztiválon Közép-Kelet-Európa legjobb dokumentumfilmjének díját nyerte el, egy év múlva Szlovákia a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelölte. A posztkommunista kapitalizmusban azonban nemcsak a korábban tiltott történet beszélhető el, de még a kis közép-európai borúval fűszerezett, amerikanizált dramaturgiával filmre fogalmazott jelenbeli nyomor is eladó. Í gy válik a cigarettacsempészet keresett kulturális exportcikké: Peter Bebjak szlovák rendező szlovák–ukrán együttműködésben készült Hatá r ( Čiara/Межа ) című, 2017-ben bemutatott filmje Karlovy Vary után a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon is figyelemre méltó sikert aratott. Nagy- és Kisszelmencen nyilvános vetítésen egyik filmet sem mutatták be. (3) A határ persze nemcsak illegálisan, hanem törvényesen is működik. Igaz, attól, hogy megnyitották, bizony még tényleg nem átjárható. Ezért a határnyitás után egy darabig a legrövidebb út a schengeni határ túlsó oldalára eső
