Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Pethő Sándor: Botló drót
105 ta, mivel nem a jog betartására, hanem megkerülésére ösztönöz, szükségképpen aláássa a jogkövetés morális alapjait. Az állam meglopása a létező szocializmusban mindig csak vissza lopás, ezért morálisan nem kifogásolható. Ha nem azonosult maradéktalanul a rendszerrel, élete két sors-alternatívára szűkült: vagy sodródott, vagy legjobb tudása szerint próbált megúszni. Ha a közép-kelet-európai szocialista társadalmak devianciamutatóit nézzük, személyes életkilátásai sem így, sem úgy nem voltak biztatóak. Mint ahogyan a hódítóké sem. Ők ugyanis azt nem tudhatták, hogy – feltéve, hogy túlélik a Berlinig vezető utat, és hazatérésük után nem egy átnevelőtáborban végzik – egy olyan országban élnek majd, ahol a háborút követő másfél-két évtizedben háromszorosára nő az alkoholfogyasztás, az 1980-as évek elejére pedig eléri a világátlag két és félszeresét. Azzal sem számolhattak, hogy ennek következtében minden negyedik férfi ötvenöt éves kora előtt az alkoholfogyasztás szövődményeként kialakult betegségben hal majd meg, és egy férfi születéskor várható átlagos élettartama még a kommunista rendszer bukása után évtizedekkel is tizenöt évvel lesz alacsonyabb, mint az országuk nyugati határától pont magyarországnyi területtel nyugatabbra élő osztráké. Sem a hódítók, sem a meghódítottak nem tudták, hogy meddig tart a békével kezdődő háború. 2 A háború pedig makacs túlélő: van úgy, hogy soha nem ér véget. Így járt ezzel Ivan Belo Jane hadifogoly is, akinek emlékezetét ma már valószínűleg csak egyetlen hivatalos dokumentum, egy megsárgult, morzsál ódó papíron, ólombetűs írógéppel írt levél őrzi az egyik ukrajnai levéltár mélyén. A levelet Kusztyikov őrnagy, a Kárpátontúli Terület Belügyminisztériuma I. számú K ülönleg es Osztályának illetékese írta a Szovjet Szocialista K öztársaságok Szövetsége Belügyminisztériuma Hadifogoly Tábor Igazgatóságának vezetője – a kommunista bürokrácia páratlan nyelvi igénytelenségét csak a címek, rangok és kitüntetések iránti mágikus vonzalma múlta felül –, bizonyos Medvegyev alezredes megkeresésére 1946. november 26-án Mahacskal ára, az észak-kaukázusi Dagesztán fővárosába. A szigorúan titkos ügykezelési jelzettel ellátott levélben Kusztyikov őrnagy arról értesíti Medvegyev alezredest, hogy az őrizetében lévő Ivan Belo Jane hadifogoly által állandó lakóhelyéül megjelölt Nagyszelmenc nevű település nem létezik. Létezik azonban a nagy szovjet birodalom egyik kis nyugati zugában, az uzsgorodi – azaz: ungvári – járásban egy Kisszelmenc nevű falu, amiről, a levélhez fűzött jegyzet szerint, Kusztyikov őrnagy I. számú Különleges Osztályának munkatársai másfél hónapnyi munkával sikeresen kiderítették, hogy feltehet ően azonos azzal a faluval, amit Ivan Belo Jane a háború előtt még Nagyszelmenc néven ismert. Képzeljük el azt a pillanatot, mikor Pierre Boulle Nicholson ezredes hazaindul a burmai hadifogolytáborból. M ár megvívta a maga csatáját Saito ezredessel, a japán táborparancsnokkal, a fogságban demoralizálódott katonáival és a cinikus
