Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Pethő Sándor: Botló drót
98 A léthasonló történelemnek nincs önmagából levezethető telosza, sem eszkathologikus beteljesülése. Legbelső lényege szerint állapotokat, vágyakat, hozzájuk kapcsolódó társadalomlélektani attitűdöket és magatartásmintákat konzervál. Ezeket azonban a legkülönbözőbb társadalmi körülmények között, egymást tagadó politikai ideológiákban és egymással ellentétes jelentésű erkölcsi értékkategóriákban képes szakadatlanul újrafogalmazni. Ezért tudja időről időre látványosan megtagadni, majd, olykor egyenesen a „régi dicsőség” visszatéréseként , kívánatos jövőként tételezni a múltat. A léthasonló történelem egyszerre gunyoros cáfolata az evolutív, és az osztályharcos történetfilozófiák optimizmusának, és azoknak a pesszimistáknak, akik Hésziodosztól a 20. századi tradicionalistákig a történelemben pusztán az emberiség lassú, reménytelen degradációját látják: Nem mutat egyértelműen sem előre, sem hátra . Per defini- tionem kétarcú : egyszerre tekint a múlt és a jövő felé, ám a hagyományos Janus- arccal szemben két ellentétes látószöge paradox módon egybeesik egymással. Statikusan nézve: a jelen és a múlt egymásra exponált, ezért elmosódó szellemfotója. Dinamikájában: Géricault epsomi derbin futó négy lova : a látható mozgás nem valóságos, ámde a néző számára mégis megjeleníti a mozgás valóságát. Bizonyos szempontból még pontosabban is, mint annak fotografikus ábrázolása. Bár jelenét éppúgy meghatározhatja a múlt iránti nosztalgia, mint annak elkeseredett tagadása, a félig megélt történelemben sem az egyén, sem a társadalom számára nincs semmi nosztalgikus. Ha a jelen értékét a múlttá válásának szükségszerűsége adja, a kettő közötti határ elmosódása bizonytalanná tesz és szorongást okoz. A léthasonló történelem ben élők kollektív emlékezete ezért szükségképpen át meg át van szőve titkokkal, elfojtásokkal, elhallgatásokkal. A kollektív emlékezet folyamatosságának helyreállítása: a félig megélt történelem felszámolására tett kísérlet. És ellenkezőleg: tartósításának leghatéko nyabb eszköze az, ha a társadalmat elzárják a saját múltjától. A dupla nullás, szigorúan titkosított történelem ezért mindig léthasonló. A léthasonló történelem megélői számára a maga sajátos módján zsarnoki is: Minden jelentős fordulata a társadalom legmélyebb szemléleti formáiig, a tér, az idő emlékezet és identitás mélységéig hatol, és újra meg újra átstrukturálja azt. Ezért a félig megélt történelemben élő ember mindig kiszolgáltatott. Jelenét nem egyszerűen a múltja következményei, hanem a múltról adott, egymást időről időre tagadó magyarázatok alakítják. A léthasonl ó történelem a Közé p-Kelet-Európában élő népek meghatározó politikai és társadalomlélektani tapasztalata. Szükségképpen, hiszen az itt élő nemzetek politikai önmeghatározásának, legalább az első világháború befejezése óta három meghatározó eleme: a nagyhatalmi függés, a megalkuvás és a józan alkalmazkodás vékony mezsgyé jén tenyésző kivárás, és a történelmi katasztrófákat valamiféle metafizikus igazságszolgáltatás révén korrigálni vágyó remény. (2) A közép-európai ember politikai térképzete , meglehet, soha nem volt nagyon szilárd, ám de a 20. század elejétől kezdve egészen biztosan tragikusan képlékeny. Társadalomlélektani alapélménye, hogy nem generációkon átörökített tapasztalatai, hanem külső, vele szemben többé-kevésbé a hatalom, azaz kényszerítés nyelvén beszélő politikai erők, és/ vagy saját írástudói igazítják el
