Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Balázs Géza: „Őrizzetek szent angyalok” (Az őrangyal a nyelvben és a folklórban)
71 ságra: megteremtették hát vagy felfedezték az angyalok világát, amely azután védőszféraként vette körül őket egy idegen világban.” A ránk maradt szövegek tanúsága szerint az angyalkultusz a középkorban egy összefüggő mágikus-vallásos világértelmezés része lehetett. Európában a reformáció, a kartezianizmus, a pozitív tudományosság által elindított demitologizációs folyamat háttérbe szorította a mágikus-vallásos világértelmezést. Mivel az embert alapérzelmei folyamatosan mozgatják, érthető, hogy az azokhoz kapcsolódó szokások valamilyen formában újra jelentkeznek. Azonban napjainkban egyfajta visszatérés figyelhető meg a misztikumhoz, ennek naiv formái az interneten is megtalálhatók. Pszichoanalitikus megközelítésben az angyalkultuszt a felettes Én-nel is lehetne azonosítani, a szabályozó-regulázó Én-nel, az Én jobbik felével. Az angyalkultusz a legtöbb kultúrában fölfedezhető. Ezért tekinthető a kollektív tudatalatti részének (annak egyféle bizonyítéka), és felbukkan a hagyományos és a modern (mai) folklórban. Manapság az internet is tele van „angyaltudománnyal”. A folklórban kivált a következő műfajokban találkozunk vele: szokásköltészet, (archaikus) népi imádságok, ráolvasások, látomásirodalom, álomelbeszélés. De a (népi) frazeológiában is szép számmal szerepel. Tánczos Vilmos (2008: 269–270.) népi angyaltanról tesz említést, s azt állítja, hogy egy egységes népi angyaltan (angeológia) rekonstruálható. Az angyal szó etimológiája: a görög angelosz (’követ, küldönc’) szóra megy vissza. A magyarba latin jövevényszóként érkezett, a 13. századtól adatolható. A moldvai csángó folklórban létező angyalkultuszt Tánczos Vilmos (2008) részletesen bemutatja. A csángó angyalkultusz főbb jellemzői: az angyal természetes helye az oltáron van (ahol segédkezik a misét celebráló szenteknek), az angyal örök tulajdonsága az éneklés és a zenélés (az égi mise kapcsán), az angyalok ismerik a szférák zenéjét, a harangszó az angyalok zenéjére emlékeztet, a harangzúgásban az angyalok vannak jelen, az angyalok áthidalják az Isten és az emberek közötti űrt, az angyalok mennyei seregekbe szerveződnek (minden angyalnak hierarchikus helye van; külön helye van az őrzőangyaloknak), az angyalok általában rejtőzködnek; az őrzőangyal mindig az ember mellett van (csak extrém helyzetekben jelenik meg), négy angyal tartja a földet, keleten van Krisztus trónja (kelet felől jönnek az angyalok), az angyaloknak nincsen testük és nemük, az őrzőangyal megsiratja az embert, az ima elmulasztásakor az őrzőangyal szomorú (ezért hozzájuk kell imádkozni minden este). Az ember őrzőangyaláról még további népi hiedelmek: szerető szent angyal (az angyal Isten szeretetét ~ lelkének átadását képviseli), az őrzőangyal az emberi én jobbik fele, az ártatlan gyermek maga is angyal – hét esztendeig ( „Ha a kisgyermek kacag álmában, akkor játszik az őrzőangyalával” ), az angyal pedagógiai szerepét hallgatással tölti be, az őrzőangyal protektor (a gondjaira bízott lélek védelmezője), láthatatlan, az angyal lélekhozó (a lélek szállítója), az angyal kalauz (mutatja az utat az üdvösség felé), az őrzőangyal a haldokló fejénél foglal helyet (a fej a lélek lakóhelye), az őrzőangyal harcol az ördöggel, az angyalok egy könyvbe írják az ember bűneit és jó cselekedeteit; ha a patronálás sikeres volt, az általa védelmezett lélek üdvözül, maga az angyal is jutalmat kap az Úristentől. Az őrzőangyal az álomban megjelenhet: „Ha fecskével álmodsz, azt mondják, az az őrző- angyalod, mert a fecske szent . ” (Pusztina, Tánczos 2008: 293.) Angyalkultusz az archaikus népi imádságokban – összevetve egyes frazémákkal Az archaikus népi imádságokban előforduló őrangyal, őrzőangyal képét – moldvai csángó példák alapján, példás tanulmányában – következőképpen jellemzi Tánczos Vilmos (2008): (1) Istentől származik, emberhez tartozik.
