Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Sándor Iván: Élete eleme (Lengyel Balázsról) - Aczél Géza: (szino)líra (vers)
6 Aczél Géza (szino)líra torzószótár apó néha szeretném a behorpadt arcú szemük mély gödreiből kétségbeesve menekülő az iszonyat közelítő stációit tekintetükkel riadtan elkerülő némuló öregek bosch-i vízióit meglágyítani ez eléggé reménytelen költői vállalkozás de hajt a paralel vonás mivel emelkedve a horror végtől nemigen marad semmi más mint némi stilizált élettér hol pánikként késő őszi legendák ólmos esője szitál s a rozsdás vasakra rövidesen ráfagy a halál hol az eltűnt nyár lepusztult csontváza üzen rakódva rá a súlyos év végi hó csöndesednek a múlás tájképei és disszonáns elemmé lesz csoportképeden minden jóságos apó aprócska kék szemekkel megejtő türelmet fuvolázva úgy is ha körülöttük már mindenki árva irigyelt öntörvényűséggel még visszafog a zajos unokákra mely a messzeségből számunkra is örök élmény de hiába a kegyetlen önvád biológiai időnk rejtett útjain taplóként szárad el elemi vágyunk az az önfeláldozó szerénység amellyel diófás gyökereidben bízva legszívesebben a feléd bújó szöszke fejecskék után nyúlnál ameddig csak bűntudattal ott nem ragadsz elárvulván az utolsó keresztútnál legmélyebb szándékaid ellenére ápol a vers értelmén s a felbukkanó lírai futamokon vérmérséklet vagy intelligencia mentén vitázni lehet végtelenül sokat leggyakrabban a feleslegesség fuldokló élménye keríti be a teremteni is vágyó poétában az irracionálisan elnyújtott álmokat mert bárhová tekint kiművelt beszédének nem adatik semmilyen jó tapadási felület a lét közönyösen elzúg a biológiai rend alacsonynak vélt fokán ritkán fedezve fel hogy az anyag mindent uraló szelleme olykor leüzen a szenvedő egyednek némi eléggé idegen esztétikát noha a két komponens egymásba villanását igazából évezredek óta senki sem érti hisz elég feladat utcai szinteken feldolgozni hogy öröktől létezik a nő meg a férfi s a születésbe már be is kódolja magát a halál de akkor egy megszállott réteg miért ír fest és zenebonál honnan a plusz az ihletadó s mikor már kezdenéd magad meggyőzni az egész erőlködés semmirevaló a tudatod alá beúszik néhány kitörölhetetlen vizuális élmény delejes ritmus s a fáradó agyban olykor már be sem azonosítható szókapcsolat ilyenkor lépsz ki a vegetatív szintről hisz éned bár semmit sem akar a színfalak mögött valami ápol s eltakar
