Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 5. szám - Gion Nándor: Krisztus katonái a Görbe utcából (Gion Nándor hátra- hagyott írásai, V. rész – közreadja Kurcz Ádám István)

41

Másik

hat

Krisztus-katona

jön

be,

az

eddig

őrt

állók

pedig

a

sekrestyébe

vonulnak,

a

sor

felbomlik,

az

oltár

előtt

mindannyian

térdet

hajtanak

és

keresztet

vetnek.

Bakos

Péter

Nagy

István

mellé

sodródik.

Halkan

kérdezi:

Bakos: A Szakács Gyuri megint elkezdte?

Nagy István: Megint.

Bakos: Terike miatt?

Nagy István: Egy időben sokat koslatott utána.

Bakos: Miért nem pofozod meg?

Nagy István: Mást fogok vele csinálni.

Bakos: Mit?

Nagy István: Levágom a fülét.

Bakos: Ezzel a vacak játékkarddal?

Nagy István: Majd megélesítem.

Beérnek

a

sekrestyébe,

leveszik

a

süvegüket,

leteszik

a

kardjukat,

padokra

ülnek.

Nagy

István

mutogatni

kezd

Kuka

Palinak,

küldi

valahová,

hogy

szerezzen

egy

kaszakövet,

mert

meg

akarja

élesíteni

a

kardját,

hogy

levágja

Szakács

Gy.

fülét.

Kuka

Pali

előbb

megdöbbenve

néz,

azután

szélesen

elvigyorodik

és

kimegy

a

sekres-

tyéből.

Szakács: Ezt a hülyét nem szabadna beöltöztetni Krisztus katonájának.

Szégyellem nagyon, hogy ilyenekkel kell őrt állnom.

Bakos: Senki sem kényszerít rá.

Szakács: Nem szeretem a beteg embereket.

Kuglic: Csak süketnéma. És megy Nagy Pista után mindenhova, mint a kutya.

Nagy István: Nincs neki senkije, örül, ha emberek között lehet. Nagyon boldog, ha egyszer egy évben szépen felöltöztetik és őrt állhat Krisztus koporsójánál.

Szakács: A beteg embereket el kellene különíteni az egészségesektől. Ez lenne

a dolgok rendje.

Kuglic: Kuka Pali nem beteg. Csak süketnéma.

Kintről

behallatszik

a

visszavo

nuló

katonaság

zaja,

egy

ideig

valamennyien

arra

figyel-

nek.

Szakács

elvigyorodik.

Szakács: Nagyon hangosan vonulnak vissza.

Harmat: Néha szerencse az, ha valaki süketnéma. Nem viszik el katonának.

Nem lövik agyon a háborúban.

Kuglic: Itt nem lesz háború. A jugoszláv hadsereg eltakarodik, a magyarok

bevonulnak, és kész. Ismét Magyarország leszünk.

Bakos: Közben háború van.

Kuglic: De nem itt. Itt nem hagynak lövöldözni.

Bakos: Majd elvisznek oda, ahol lövöldöznek.

Harmat: Rosszat álmodtam az éjjel. Szép nagy búzatáblában jártam, simogattam a kalászo

kat, aztán a búzaszálak egyszerre csak kökénybokrokká váltak,

mindenütt kökénybokrok álltak, rengeteg érett kökénnyel, aztán a kökény szederré változott, szederindák fonódtak a lábamra, az indákból meg kígyók lettek

és a vállamra másztak. Nagyon rossz érzés volt, halálra rémültem... Engem biztosan elvisznek katoná

nak.

Szakács: Magyar katona leszel. Valamennyien magyar katonák leszünk.