Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Márai Sándor: Karácsonyi levél
28 most elnémultak. Azok, akik az elmúlt évtizedben nem szűntek meg biztatni a szabadságukat vesztett népeket, Európában és mindenütt a világban, hogy viseljék el türelmesen a kommunista rendszert, mert csak az első egy-két évszázad elviselhetetlen, később aztán ez a rendszer megszelídül, emberséges lesz és szelíd, most elnémultak, mert szakadatlanul érkeztek a hírek egy európai országból, hogy ott egy idegen, kommunista hatalom csapatai mészárszéket rendeztek be. És a hírek azt bizonyították, hogy akadt egy nép, amely nem hajlandó évszázadot várni, amíg a kommunizmus szép lesz és jó lesz, hanem az élete árán követeli, hogy ez a rendszer azonnal szűnjék meg. A Kremlben e napokban a kommunista vezetők megtanulták, hogy az a katonai biztonsági rendszer, amelyet százmillió leigázott európai ember szenvedései és áldozatai árán a fogoly országokban felépítettek, az első teherpróba pillanatában értéktelen lesz és összeomlik, mert a kommunista karhatalom a fogoly országokban az első lehetséges pillanatban a kommunisták ellen fordul, és egy európai háború egyértelmű azzal, hogy százmillió európai ember a vasfüggöny mögött polgárháborús arcvonalat alakít a Szovjet ellen. A hírek minden órában, minden percben érkeztek Budapestről, mindenütt a világon ismerős utcaneveket ismételt a rádió, emberek ezrei haltak és kaptak sebeket Magyarországon, a budapesti rádió sugározta a kormányzat lefelé licitáló és alkudozó felhívásait, és a világ megértette, hogy él egy nép, amely a kommunista kormányzat egyetlen szavát sem hiszi el, és a puszta öklével megy szovjet tankok ellen, mert szabadságban akar élni. Az európaiak megértették, hogy egy kegyetlen hazugság, a kommunista népek boldog családjának hazugsága, szétfoszlott, mert ilyen boldog kommunista népcsalád nincsen, és a családfő a Szovjetunió legyilkolja a családtagokat, amikor azok kenyeret és szabadságot akarnak. A távol-keleti népek megértették, hogy egy másik nagy hazugság, amely szerint a Szovjet a kis népek védelmezője és felszabadítója, véget ért, mert a Szovjet irgalmatlanul meggyilkolja a kis népeket, mihelyst azok valóban szabadon kívánnak élni. A hírek nem szűntek, a budapesti rádió orvosokat, kötszert, vérátömlesztéshez szükséges plazmát kért, és a kínaiak megértették, hogy egy nagy hazugság semmivé lett, a hazugság, amely szerint a kommunista népeknek joguk van nemzeti és független elképzelés szerint megvalósítani a szocializmust. A világ megértette, hogy Európa közepén egy nagyhatalom gyilkol egy kis népet, és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa elé idézte a merénylőket. És ugyanakkor emberek százmilliói megértették, hogy mindazért, ami most Magyarországon történik, Rákosi, Gerő és mind a többi kommunisták csak mint másodrendű vádlottak felelősek, mert az elsőrendű vádlott a kommunizmus. És amikor e napokban a világ ezt megértette, mindaz, ami Magyarországon történt, történik és még történni fog, az emberiség eddig legnagyobb perének egy, világméretekben döntést követelő kérdése lett. Tízmillió ember kimondotta, hogy a kommunizmus a vádlott, és élete árán megtagadja a kommunizmus minden válfaját mint életformát. Nem kíván nemzeti színre mázolt kommunizmusban élni. Nem akar enyhítéseket, alkudozást a kommunizmussal. Azt akarja, hogy ez a szadista rögeszme, amelyből a kommunisták diktatúrát csináltak, szűnjék meg Magyarországon. Egy nép kimondotta, hogy a kommunizmus a legkegyetlenebb csalás, amelynek minden válfaja merénylet az emberi természet és az ember
