Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Áfra János: Függés (vers)
16 Áfra János Függés Szent és szörnyeteg rendre kisegítik egymást a földi középszerből. Ha megkövesedett a lap, nem fed el, nem árnyal többé végzetet. Olvaszt, fröccsen, pukkan, átég terepasztalon a festék. A rendet a játékból kiűzi. A könyvek szétfolyt arcokba zuhanva sisteregnek, porlad a szó, alakja távolról tekergő féreg, teste foszlik. Szárnyakat enged, de változás nem váltja meg, lefröcskölik, és folyékony aranyba dermed a csapkodás. Nem hal többé ember emberért. Minden érzés, eszme és gesztus egybegyúrva lebeg a tó felett. Újrázik a teremtő. De nem lesz, aki segítsen, hogyha elakad, tervezve a sosem volt csendbe belenevető arcokat.
