Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 5. szám - Ágh István: Hölgy a villamoson; Jelenet a villamoson; Szomszédasszony (versek)
7 Ágh István Hölgy a villamoson Nem a váratlan villanyvilágítás oszlatta el hangulatom árnyékát, mikor a kopott pesti villamoson az egyik kocsi hirtelen fölragyogott, valaki fölszállt, attól lett ilyen veszélyesen elszabadult a szívem, valaki csak jött és uralkodik, és gyanús képzetekbe bonyolít, mert a helyzetem nem olyan egyszerű, hogy itt egy hölgy, mint gyászban a derű, míg a többiek észre sem veszik, megrendít az utolsó sejtemig, s most hirtelen megbabonázva állok. míg romjukba roskadván ülnek mások, egész lényem feszültség hatja át. mert nem csupán a glóbusz gravitál, az egyetemes, függőleges vonzást keresztezi a haránt zajló mozgás, a holdnak kitett tenger árapálya a rám érvényes törvény fogságában, nemcsak a szilaj hullám és a szél, de az élőben rejlő szenvedély ostoroz, hajszol, örvénylő ösztönök hatása alatt feszül a fej s az öl, s nincs magyarázat, hogy miféle ok indokol ilyen gyors fordulatot, a nagy szerelmek emlékezete? annyira szürke volt környezetem, hogy szebb a szép, vonzóbb a mozdulat, ahogy nyúlik a kapaszkodó alak lábszára hosszan, s fölível vakmerő keble, melytől feszül mellén a bőr. nem kamaszélmény, melynek csőd a vége, sem valami Zsuzsánna és a vének, mégis több mint az anyag vihara, s a fölfejthető pszichológia.
