Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 4. szám - Borsodi L. László: A Rilke-költészet tárgyias intellektualizmusa Baka István fiatalkori verseiben
70 ragaszkodás kifejezői: „Hogy nem jutott eszembe / kolbásszal mérni a telet! / hiszen egy hét pontosan egy szál / kolbásznak felelt meg minálunk, / de most már falni sem fogok mást, / csak fát meg levelet, / kocsizörgés árnyékát, / almazöld eget, / pocsolyából halakat, / gyárkéményből mada- rat, / lásd, kedvesem, milyen bolond vagyok, / kiszürcsölném szemedből is / az alvó gyermeket.” Az evés itt még nem válik zabálássá, mint Baka későbbi, látomásos-apokaliptikus verseiben, amelyekben a megsemmisülés, a vég képzetével rokon. Itt sokkal inkább az egyesülés, a beteljesedés kifejezője. A költővé válás, Baka István poétikája előkészítésének ugyancsak fontos állomása a tizenöt (római számmal ellátott) részből álló Kövek című ciklus, amely 1965-ben, a keltezések tanúsága szerint rövid idő alatt, április 4-e és május 22-e között keletkezett, abban az évben, amely Solymár Imre, Baka István ifjúkori alkotásai egy kis részének közlője szerint a költő „»legboldogabb« esztendeje” volt. 9 Az az év, amelybe a Margit című elbeszélés szerint visszaröpíti az órás testi mivoltában megjelenő Sátán az elbeszélő- főszereplőt, hogy megpróbálja helyrehozni mindazt, amit felesleges és céltalan élete során elrontott: „Térj hát vissza kamaszkorod világába felnőtt férfiként, és próbáld meg leszakítani azokat az örömöket, melyeket gőzös és éretlen sihederfővel nem voltál képes kitépni a sors fukar kezéből!” A férfivé érett elbeszélő elfogadja az ajánlatot: „Valóban szívesen visszamennék, s abba az esztendőbe különösen, mert minden balgaságom ellenére olyan boldog voltam akkor, mint azóta sohasem. De hogy – ha jól értettelek – elcsábítsam azt az angyali lényt, akit ma is a legszebbnek, legtisztábbnak tartok a világon… nem, ilyen aljasságra nem tudsz rábeszélni.” A Sátán látszólag szabad döntést kínál, látszólag azt szeretné, hogy kliense megtalálja önmagát, azonban tudja, hogy „a megváltás szimbolikus életkorában kapott egyetlenegy és utolsó lehetőség »visszamenőlegesen is« igazolja majd a kárhozatot.” 10 A kárhozattal járó, az ifjúkori boldogságot utólag megrontó fausti időutazás – amely 1965. február 20-án kezdődik – egyben számvetés is, Baka István éppen induló költészetének a lehetősége, amelyet Rilke költészete mellett a kamaszkori szerelem, az életrajzban Editnek, az elbeszélésben Margitnak nevezett Múzsa ihlet. 11 Ez derül ki a Baka Istvánnal 1965 tavaszán levelező, barátságba került Solymár Imre visszaemlékezéséből: „A születő levél- barátság fokozatosan tárja fel az érzelmi titkokat. Kezdetben szó nem esik a titkos Múzsáról. Csak a versek, a versek. »Parázs« vitákra készülünk, szóban-írásban. Április 5-én írja: »Előkészítésül elküldöm legújabb versemet. Ne ijesszen meg, ha a nyelvezet kissé bonyolult. Jórészt a cézanne-i világlátás jegyében készült. A hexameter-formát biztosan jól ismered, ha használni nem is hasz- nálod.«” 12 A Solymár által idézett Baka-levélből származó megállapítások – amelyben a költő a Rilke-költészet értékeiről és a rá tett hatásáról is szól (a Margit ban is az elbeszélő- főszereplő Rilkét olvas!) – a Kövek című ciklus valóban bonyolultnak ható, hexameterben 9 Solymár Imre: i. m. 21. 10 I. m. 22. 11 A „fordulópontként megjelölt »pontos« dátum mosolyogtatóan kedves, III. osztályos kamasz két »tragikus« napja: február 19-én, pénteken a messziről csodált 16 éves tüneményes diáklánynak zavartan átnyújtja írásbeli vallomását és verseit. Azt hiszi, ilyen könnyű az út, lélektől-lélekig. Másnap, 1965. február 20-án, szombaton pedig Rilke-verset mond, és mélyen alápontozzák a megyei szavalóversenyen. Az órás képében ügyködő Sátán – a novella szerint – erre a napra fordítja vissza az időt. Ekkor kellett volna a sorsdöntő dolognak megtörténnie: a lány elolvassa a verseket, »megérti«, hogy ők ketten egymásnak teremtettek, s ettől kezdve »szíve a költő felé hajol«.” Uo. 12 Uo.
