Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 1. szám - Márton László: Az eposz és a regény határán (Tizedik kaland – részlet a Nibelung-énekből)

55

597

Vége a viadaloknak az egész területen.

Ideje, hogy a lovagság látogatást tegyen

a sátrakban az úri nőknél, remélve jó mulatást.

Az idő eltöltve gyorsan. Várják az indulást.

598

Közeledett az este. A nap lement.

Kezdett hűvösödni. Ez indulást jelent.

Nőknek és férfiaknak a várhoz menniük kell.

A férfiak sok csinos nőt simogatnak szemükkel.

Lóháton sok vitéznek elszakadt a ruhája,

vidám huzakodástól. Ilyen az ország szokása.

Aztán a palotánál a király a lóról leszállt.

Az urak szolgáltak a nőknek, jókedvvel követve a szabályt.

600

A két hatalmas úrnő kerül egymástól külön.

Ute úrnő meg a lánya az udvarhölgyekkel bejön

egy tágas barakknak belső terébe.

Örömteli kiabálás száll mindenfelé a légbe.

601

Felállítva asztal és pad. Már menne a király

asztalhoz a vendégsereggel. Látják, mellette áll

Brünhild, a szépség. Lám, koronát visel

a királyi palotában. Nyilvánvaló hatalmi jel!

602

Az udvari népet széles asztal fogadja,

megrakva jó falatokkal, mint kútfőnk tudtul adja.

Amit kíván szem és száj, abból nincs hiány.

A király közelében a vendégek rangja nem silány!

603

Királyi kamarások a kézmosó medencét

hozták: vörös aranyból! Nem hozna rá szerencsét,

ha bárki állítaná, hogy: „Más menyegzőn hiszen

jobban szolgáltak ennél!” Én ezt úgysem hiszem.

604

Mielőtt kezet öblít a Rajna kapitánya,

Siegfried úr úgy cselekszik, ahogy a helyzet kívánja.

Emlékezteti Gunthert, hogy neki mit is ígért,

amikor Islandra hajóztak Brünhildért.