Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)

2019 / 4. szám - Buda Ferenc: Csak a rosszkedv; Hej…; Néz rám (versek)

18

Buda Ferenc

Csak a rosszkedv

Megüli

a

szürke

peront

a

hideg.

Ha

kihűlve

is,

hurcolod

terveidet.

De

mondd,

mire

készülsz

még

roskatagon?

Elhúz

az

utolsó

is,

a

postavagon.

Lassul

a

vér,

áthűl

a

velő,

leszivárog

a

földbe

az

életerő,

petyhüdnek

az

izmok,

görbed

a

hát,

csak

a

rosszkedv,

ami

újratenyészti

magát.

Hej…

Hej,

fényes

út,

hej,

körbe-út,

hány

kacskaringó

a

Tejút?

Ki

az,

ki

annak

nekifut,

és

hol

ér

véget

a

tető,

e

csillag-madáretető?

Mit

szívsz,

ha

nincs

már

levegő,

s

mire

ülnek

az

angyalok,

ha

minden

csillag

lepotyog,

és

a

Mindenség

hűlt

helyén

lesz

egyetlen

fekete

lyuk?

Mire

jut,

aki

odajut,

s

Ki

nyit

rá

majd

egy

új

kaput?

Néz rám

Néz

rám

egy

oroszlánpofa,

gyűrött,

redős

a

homloka:

töpreng,

akárcsak

jómagam.

Lehet,

százféle

gondja

van

–

család?

jövő?

–

nem

tudhatom:

ő

ott,

s

én

emez

oldalon.

Szép

körszakálla

szétterül,

borong

csak

(már-már

emberül),

s

néz,

néz,

mint

végtelen

mozit.

Vajon

miről

gondolkozik?...