Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Pál Sándor Attila: Pásztorballada; Köztes-európai fiatalember balladája; Ballada a barkáról; Hagyományos ballada (versek)
149 Pál Sándor Attila Pásztorballada A haldokló román pásztor a nyájához intézte utolsó szavait, miután részeg kollégái a kalyibája mellett összeverték, mint az állatok. Persze ő is be volt akasztva, félholtan így hát juhaira hagyományozta mindenét, amennyire erejéből tellett, nagyívű beszédet tartott az állatoknak, s a kost megkérte, vigye hírét, hogy mindez hogy’ esett. Mikor végleg lehunyta szemét, a nyáj nagy része szétszéledt, egy ideig ott tébláboltak, azután sorra összefogdosták őket más gazdák, volt, amelyiket autó, vonat csapta el. A pásztor teste elrohadt temetetlenül, a kalyiba összedőlt. Egy kirándulócsoport aztán körbefotózta a helyet, mint valami régi, egzotikus, szocialista romot. A csoport egyik tagjának drágább gépe volt, később kiállítása lett, sőt díjat kapott Miorița című képe. Köztes-európai fiatalember balladája „Hatvanas éveimre vajon nekem is ez marad? Út széléről nézegetni, ahogy az élet megáll, majd elhalad? Egy doboz sörből kortyolgatni gyűrött arccal, akárhogy essen? Hazabotorkálni és végigdőlni egy sezlonnyi csenden?”
