Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Sokszögű együttgondolkodás (Naplók naplója 2012-ből)
40 Október 20. Megjelent négy jelentős kritika az irodalmi sajtóban a verseimről: Fried István ( Helikon ) és László Emese ( Kalligram ) Németh Zoltán kvázi monográfiáját méltatják (azért „kvázi”, mert tkp. csak a szerző rólam szóló tanulmányainak a gyűjteménye a kötet), Tarján Tamás ( Revizor , kritikai portál, Kalligram ) és Beke Zsolt ( Alföld ) a Félnóta című verskötetemről közöl kitűnő kritikai reflexiót. Tarjáné remek intellektuális sziporka, Beke szerint ebben a verskötetemben egyértelműen a filozófia nyelve áll versekbe, a bölcselet „versbeszél” bennük. Más oldalról tulajdonképpen Fried is valami hasonlót fejteget, mondván, hogy T. Á. „egy lendületes, népies sugallatokat felmutató lírától… jutott el… egy különlegesen dif- ferenciált szemléletig, líra, lírapoetika, hermeneutika, irodalomelmélet összegondolható- ságát példázó, összegondolhatóságán töprengő, összegondolhatóságában olykor kételkedő, személyességében (ön)ironikus létpoétikáig” . Október 24. Tegnap 14.00 órakor megműtötték a bal szememet is, ma reggel, 7.20-kor már le is vették róla a kötést. Dr. Böhm (ő műtött) a látásvizsga után azt mondta: kitűnő. Én csak annyit tudok, hogy az ellenőrző tábla legapróbb betűit is elolvastam. Egyébként a műtött szemem sarkában állandóan ugrál-vibrál valami. Böhm (a német név jelentése: cseh) azt mondta, az majd elmúlik. Az „új szemem” látása egyébként tisztább, fehérebb, mint a másiké, de nem elég kontrasztos. A legnagyobb eredmény pedig az, hogy élve kerültem le a műtőasztalról. „Cseh” doktor ugyanis kétszer is nekirugaszkodott az operációnak: olyan magas volt a vérnyomásom, s oly rendszertelenül vert a szívem, hogy nem merte a műtétet megkockáztatni. Aztán mindenféle injekciókkal sikerült leverni a tenziómat 143/85-re, s elkezdődhetett a mészárlás. Az előző szemműtétemmel összevetve ez a mostani ugyanis szemnyiszálás volt: minden mozzanatát éreztem, hogy úgy mondjam: eléggé „csehül” állt a dolgom, nemigen voltam/vagyok elégedett dr. Böhm munkájával. De a lényeg mégiscsak az, hogy utána vagyok a nagy eseménynek! Október 25. A műtét utáni második nap. A műtött szemem sarkában változatlanul ugrál valami. Mintha egy függönyt meg-megrántanának egy ablakon, vagy mintha a villanyégő hunyorogna. Nehéz leírni, csak azt tudom, hogy a látásban, hál’ istennek, nem akadályoz. Csak most már a műtött szemem a tisztább, az közvetíti a világosabb világot. Micsoda pokoli libikóka lesz ez így a két szemem között?! November 1. Ma egész nap kint voltunk E.-vel a csütörtöki temetőben. Írtam egy mindenszenteki verset (már régebben elkezdtem, csak ma fejeztem be), címe: Mindenszentek virágai. Nem vagyok vele elégedett, elég közhelyesre sikeredett. A legjobb strófái is csak ilyenek: Az etruszkok még nem muskotályrózsát, hanem ételt, italt, csizmát, sisakot, szerszámokat raktak szeretteik házikóforma sírjaiba, s a sírok tetejére is, a túlvilágot is anyagi természetűnek tudták.
