Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Sokszögű együttgondolkodás (Naplók naplója 2012-ből)
35 tévét, pedig 19.40-kor még a női vízilabdát is meg kellene néznem: Drávuczék a spanyolokkal játszanak. – A szememből változatlanul patakzik a könny, most kétszeresen is, mert Risztov Éva megnyerte az úszómaratont (10 km), és az örömtől sír az egész ország. Sírok én is. De én nem csak az örömtől! Augusztus 11. Mindenkinek a legfőbb munkaeszköze mondja föl a szolgálatot legelőbb. Nekem a szemem. Gondolatban sorra veszem a világirodalom vak költőit. Mindjárt az elején ott van, ugye, Homérosz. Na jó, de az ő idejében kicsit még mindenki vakon, azaz emléke zetből énekelt. Aztán Milton. Már negyvenegy éves korában elveszti a szeme világát. S még vagy huszonöt évig ír, úgy, vakon. Az elveszett paradicsom ot, A visszanyert paradicsom ot és a Sámson t már vakon írta. Hihetetlen! Hogyan jegyezhetett meg annyi adatot? Komputeragya volt? Csak úgy képzelhető el a dolog, hogy Deborah, a leánya (akinek az irodalomtörténetek szerint tollba mondta a műveit) bizony nemcsak írnoka, hanem társszerzője is volt a költőnek. – S vak volt félig Joyce is, nagyítóval írt, olvasott. Az is maga lehetett az őrület. Augusztus 12. Csak nem elhagyni magamat! Dolgozni kell vakon is. Ha nem akarsz öngyilkos lenni, minden nap legyen munkád!, mondta anno Voltaire. Ma Karl Popper „nyitott társadalmát” és ún. kritikai racionalizmusát tanulmányoztam. Soros György azt mondta valahol, hogy ő egyebet sem tesz, mint próbálja gyakorlatba ültetni Popper filozófiáját. Hát igen, minden Krisztus mellé kell egy Szent Pál, minden Marx mellé egy Lenin, szervező géniuszok nélkül a filozófia puszta filozófia marad. Augusztus 14. Tegnap beolvastam Cselényi Lacinak a telefonba Milton A vak szonettjé t (Cselényi is régen szemproblémákkal küzd, nagyítóval olvas, ír, mint Joyce), s erre Laci barátom felsikoltott: Pilinszky! Mármint, hogy úgy olvasok verset, mint Pilinszky. Olyan fejhangon, panaszosan. Lázongok halkan. Ám vigaszt talál Türelmem és szól: ,,Senki sem viszen Méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a szent Király. A szárazföldön és vízen Sürögteti szolgái ezreit, S az is cselédje, ki csak vár s mereng.’’ Így Milton. De hiába olvasom, az én „türelmem” nem talál vigaszt. A „vakon várást és merengést” kellene megtanulnom, igaz, Az elveszett paradicsom ban Milton sem igen „vár és mereng”. Sokak szerint az eposza főhőse nem is annyira a „Szent Király”, azaz Isten, hanem a lázadó Sátán, azaz maga Milton (s mes zsziről persze Cromwell is). El nem tudom képzelni, hogy a mű megjelenése után a papok hogyan hagyhatták a költőt életben! – Azt mondja Cs. Laci, hogy újabb verseimet olvasva egyre az jár a fejében, hogy: szükséges-e vajon mindenről ver-
