Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Alföldy Jenő: A szociográfia ihlető ereje (Megemlékezés Zám Tiborról)
58 aligha számíthatott, hogy a tanyaiak folyóiratot vásárolnak és olvasnak, s hogy felvilágosító szándékú és erkölcsi alapozású gondolataival közvetlenül hatni tud az iskolázatlan, nemritkán analfabéta emberekre. Arra összpontosított, hogy megfigyeléseivel, jólértesültségével egyrészt a jó kritikai érzékű értelmiséget, másrészt a megyei hivatalosságot tájékoztassa és késztesse jobb belátásra, hogy a tűrhetetlen viszonyok igazságosabb elbírálásáért és jobbításáért tegyenek valamit. Már a tanyaiak életét befolyásoló törvényekkel is baj volt, nemhogy a betartatásukkal. Erre lépten-nyomon fölfigyel az olvasó: a tényekkel szembesített rendeletek nemegyszer fölháborítóak voltak. Csak egy példa: míg a tanyai traktortulajdonosokra nem vonatkoztak az adózás szabályai, addig a lótartásért borsos összegeket kellett fizetniük a tanyaiaknak. Vagy: a magángazdaságok kisbirtokosai nem vehették meg a téeszeknél kimustrált, de még használható mezőgazdasági gépeket; inkább kerültek roncstelepekre, mint hogy a „maszekok” életét megkönnyítsék valamelyest. Zám gondosan fölmérte a sokszor bejárt megyei tanyavilág életét, a tipikus és lehetséges sorsok alakulását. Statisztikákra hivatkozva különböztette meg a kétlaki ‒ a tanyán gazdálkodó, de nagyobb településekre ipari munkásként, alkalmazottként bejáró ‒ emberek sajátos problémáit a rossz, sokszor használhatatlan dűlőutak, a távolsági buszközlekedés hiányosságait megkínlódók gondjaitól. Kimutatta a létminimum alatt élők és az élelmesek-élősködők közti eltérést. F öltárta a szakmai ismeretek híjá n kedvezőtlen besorolású, „maszek alapon” is kizsákmányolható munkások enyhén szólva előnytelen helyzetét. Az asszonyok dolga még nehezebb volt a férfiak é nál. Külön elismerés illette meg a feltörekvőket, akik iskoláztatták gyerekeiket ‒ sajnos nem ez volt jellemző. Ma is látja az ember, hogy a Kiskunságban miként élnek a tany á k maradékain rekedt öregek, néhol a kitörés lehetőségeiről lemondó fiatalabbak. Látja a szerző a tanyaiak elöregedését, a pár száz forintos, nevetséges nyugdíjon tengődő, magányosan élő, a ház körüli munkából is egyre inkább kivénülő felebarátaink távlattalanságát . A tanyavilág sorsának befolyásolására elvben alkalmas, magas beosztású hivatalnokok közömbösségét, olykor tisztességtelenség ét nem hallgatja el a szociográfus. De nem személyeskedik, rövidítve sem említi vizsgálati alanyainak nevét. Hangváltásaival jól érezteti, ha az egymásnak ellentmondó rendeletek között lavírozó hivatalnokokkal találkozik. Zám nem tartozik a tollat fegyverként forgató, protestáló, a hatalmasságokkal szántszándékkal ütköző szociográfusok közé, de neki is voltak kínos sajt ó perei és más kellemetlenségei a hatalommal, akárcsak a Forrás ban publikáló, cenzúrával zaklatott Csoórinak, Hatvaninak, de legfőbb er é nyét, a tárgyilagosan is lázító tényfeltá rást, a bajok gyökeréig hatoló társadalombírálatot ő is következetesen gyakorolta. Kimutatta, hogy a megyei tanyavilág több százezernyi szegényével egy párszáz fős, gyanúsan meggazdagodott réteg áll szemben , amely ügyeskedéssel, telekspekulációval, tiltott zugpálinkafőzéssel, kereskedéssel kirí a tanyaiak közül. A tanyarendszer társadalmi szerkezete konzerválja az alá- és fölérendeltséget, mesterségesen fönntartja az olcsó munkaerőt, és ami a pedagógus m ú lt ú Zám Tibor szemében oly szomorú, távol tartja az iskolaköteleseket a tanulástól, a szakmaszerzéstől, a falun, városon könnyebben elérhető társas élettől.
