Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 1. szám - Tőzsér Árpád: Sokszögű együttgondolkodás (Naplók naplója 2012-ből)
24 (A nyugati nyelveken is beszélő magyarokat főleg a „pestis” jelentésű „pest” zavarta – és zavarja máig – a „Budapest”-ben.) De a Honderű nél és Bájkert nél már a Pozsony>Bratislava metamorfózis is logikusabb: a Bratislavá ból ugyanis vissza lehet valami ezer évvel ezelőtti ószláv alakra következtetni, de a Honderű ből és a Bájkert ből csak azt lehet kideríteni, hogy a reformkor tudorai a helynévtan szabályaival és szellemiségével nemigen voltak tisztában. Március 29. Honnan a fenéből tudja a szarka, hogy március van, mikor én magam nemigen tudom? Az ablakom alatti kis park egyik magas fáján egy szarkapár már néhány hete elkezdte építeni a fészkét, én pedig azt hittem, megtévedtek, hisz kora tavasszal még nem szoktak a madarak költeni. Hát én tévedtem meg: megnéztem a nagy Révayban: bizony, a szarkák márciusban kezdik rakni a fészküket, s áprilisban már költenek. Napt árt lehetne hozzájuk igazítani, olyan pontosak. – Még szerencse, hogy a természet nem tud emberként elbizonytalanodni: mindig magabiztosan és egyértelműen csinálja, amit csinál. Magával az emberrel sem sokat kukoricázik: amikor a végső órának ütni kell ( „quand sonne l ´heure“ , mondta Verlaine is), akkor az óra üt, az ember pedig sírba fordul. A természet határozottsága nélkül száz évekig élnénk, szerencsétlenkednénk itt a földön, tanácstalanul: „To be, or not to be?” Április 8. Tanulságosak a politikai költészet körüli újabb mozgások. Én nem fogom be… címmel pályázatot hirdetett a Litera , azóta halomra írják költőink a „politikai verseiket”, és sorra leplezik le magukat: ha levetik műformáik álarcát, sokszor csak banális publicisztika marad az álarc helyén. Április 21. Dunakilitinek már hatvan százaléka szlovák, Rajka mellett szín szlovák új negyed épült, újságolja Koncsol Laci lemondóan. Kétségbeesett pillanataimban már én is befejezett ténynek látom a magyarság végpusztulását, s mint Arany szőlősgazdája, „magamon kívül... kacagok”. Élvezem, hogy Magyarország megszűntével hogyan fognak a koncon marakodni a szlovákok, románok, szerbek, horvátok, osztrákok. Ezer éven keresztül a magyarok pacifikálták őket, ha magyarok nem lesznek, megint egy más torkának esnek. Mint régebben, de akár most is. (Lásd a szerb–horvát–bosnyák ellentétet, háborúkat!) Április 24. Ivan Vojta škóval, a sok nyelvet beszélő szlovák szomszéddal nyelvészeti kérdéseket vitatunk. Magyarul is olvas, ismeri a magyar tö rténelmet, idevág az első kérdése is: Értenénk-e ma vajon Álmos nyelvét? – Nemigen, válaszolom, mert Álmos, Árpád és Géza még feltehetően törökül beszéltek. – De akkor az egykorú latin nyelvű magyarországi gesztákban és krónikákban miért nincsenek török mondatok is, vagy mondjuk szláv nyelvű beszúrások? Miért csak magyar szórványok találhatók bennük?, jönnek az újabb kérdések, amelyekre bizony nem tudok felelni. Aztán Berlin nevén töprengünk. Vojta ško jól beszél németül is, sokáig élt Németországban, most j ött haza. Maguk a németek a „medve” jelentésű „Bär”- ből származtatják városuk nevét, mondja. Medve van Berlin címerében is. Én viszont, mondom, szlavisztikai tanulmányaimból úgy
