Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 2. szám - Füzi László: „Nem az a fontos, hogy ki hol van, hanem hogy ki van valahol” (Dr. Szurkos István Amit nehéz kimondani című könyvéről)
108 F üzi László „Nem az a fontos, hogy ki hol van, hanem hogy ki van valahol” Dr. Szurkos István Amit nehéz kimondani című könyvéről A személyes hangot ebben az írásban nem tudom, s nem is akarom elfedni, ezért először azt mondom el, hogy dr. Szurkos Istvánt, a könyv szerzőjét 1976 nyarán ismertem meg. M ásodéves egyetemista voltam Szegeden, a vizsgaidőszak végén Ilia Mihály tanár úr mutatott be bennünket, Csapody Miklóst és engem az akkor nála vendégeskedő Szurkos doktornak, aki Kovásznán élt, szülész- nőgyógyász volt. Ő azonnal meghívott bennünket magukhoz Kovásznára, így pár hét múlva már utaztunk is. Én akkor indultam neki először egy ekkora útnak, sem Erdélyben, sem másutt nem jártam addig, az akkori út történései már csak ezért is erősen rögzültek bennem. A vonat az alkonyban indult el Budapestről, hajnalban már mintha egy másik világra ébredtünk volna a vonatfülkében. Az is volt, a miénkétől különböző, számos feszültséget magában hordozó, s számos emberi értéket megmutató világ. A hajnali ébredéskor még csak az addig ismeretlen hegyek, havasok, völgyek leptek meg, pár óra alatt viszont az ottani világ politikumára is rádöbbentünk. A hetvenes évek közepén voltunk, a romániai diktatúra már kiépülőben volt, a vele szembeforduló, nagyobbrészt még a nyilvánosság határain belül létező erdélyi magyar kultúra a fénykorát élte, egyik későbbi tanulmányomban a romániai magyar kultúra nagy évtizedének neveztem ezt az évtizedet. Amikor elindultunk, még nem tudtam, hogy ezzel valójában az erdélyi magyar irodalmi, tágabb értelemben pedig az erdélyi magyar kulturális világba léptem bele, olyannyira, hogy ma is figyelem annak minden számomra elérhető megnyilvánulását. Legelőször azonban egy család életébe léptünk bele. Szurkos doktorék akkor egy tömbházi lakásban éltek, Pista, ahogy már akkor is szólítottuk, Ildikó, a felesége, s három gyermekük, Pistu tizenöt éves volt akkor, Ildikó tizenegy, Enikő pedig másfél. Ebbe a családba érkezett két szegedi egyetemista tulajdonképpen teljesen ismeretlenül, mégis úgy, mintha már korábbról is számos szál kapcsolt volna össze bennünket. A család, a teljes család nyitottsága , Pista energikussága és Ildikó végtelen türelme nélkül ez elképzelhetetlen lett volna… Az ottani két hetünk alatt megismertük Kovásznát, aztán pedig szinte az egész Háromszéket. Jártunk a Szent Anna-tónál, Háromszék két fontos városában, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen, jártunk Brassóban. Háromszék szelle-
