Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Staar Gyula: Erdők, könyvek, tudományok (Emléktöredékek Vekerdi Lászlóról)
108 van a levéltári anyagok felkutatása nyomán, Szabó Péter Gábor fiatal szegedi matematikus pedig Bolyai Farkas számelméleti eredményeiből adott közre értékes dolgokat, Kiss Elemér elismerését megnyerve. Bocsásd meg, hogy új feladattal zaklatlak, de a végén majd együtt örülünk az eredménynek. Budapest, 2003. március 5. Baráti szeretettel: Gyuszi Könyörgésem meghallgattatásra talált, de a levelemben említett cikknek nem az átdolgozott változatát kaptam meg tőle, hanem egy teljesen új tanulmányt, amelyben az előzőt továbbírva átfogó képet adott a Bolyai-kutatás 1981-től a bicentenáriumig eltelt időszakáról. Végül ezzel, a Változók és konstansok a Bolyaikutatásban című írásával zártam le a Bolyai-emlékszámunkat. Egyetemes kultúralátására jellemző módon, tanulmányát Buda Ferenc Tollvonás, ceruzanyom című verséből kiemelt sorokkal kezdte: „Rajzolt, rótt, metszett vonások. Karcok, vonalak. A síkba vetült tér eleven képletei. Térgörbület. Mértani rácsok. Ködlepte lápon a tekintet lépőkövei. Ókút homálya. Tér s idő tengermélye…” Vekerdi Lászlóhoz közel állt a matematika. Az orvosi diploma mellé kijárt volna neki az erdőmérnöki és a matematikusi is. Benedek István írta róla: „ Tudománykedvence a matematika. Aki matematikához nem ért, azt nem veszi emberszámba. Matematikacentrikus szemléletét le kell nyelni. Nem divatból csinálja, hanem szenvedélyből. Van egy határtalanul szemtelen, de nagyon igaz mondata: »Ha valaki nem ért a matematikához, semmi baj nincs, csak éppen egész életére a saját emeletén marad.« Tudniillik, ha ért a matematikához, akkor ide-oda utazgathat a tudomány emeletei között. Liften, a matematika liftjén. ” Felsőbb matematikát már Sopronban is tanult, az erdőmérnöki karon, Debrecenbe visszatérve pedig barátjától, a fiatalon elhunyt kiváló matematikustól, Szele Tibortól kapott magas szintű útmutatást. Budapesten, a Matematikai Kutatóintézetben Rényi Alfréd védőszárnyai alatt kiteljesíthette matematikai érdeklődését, tudománytörténeti kutatásokba kezdhetett. Erről így beszélt: „Amikor az 1957-es viselkedésem miatt kitettek az egyetemről, Rényi maga mellé vett a matematikai intézet könyvtárába, azzal az indokkal, hogy létesít egy matematikatörténeti osztályt. Szabó Árpád is akkor került oda. Rettentően örültem, mert könyvek közelébe jutottam. Rényi szerkesztette a Matematikai és Fizikai Osztály Közleményei című, a maga nemében nagyon nívós folyóiratot. Abba írtam néhány tudománytörténeti cikket, például Newtonról és Descartes-ról.” 11 11 Lásd a 2. lábjegyzetet.
