Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 12. szám - Gion Nándor: Hátrahagyott írásai VI. rész (Nem akármilyen utazás – közreadja Kurcz Ádám István)
83 Feleség: (a férjét agitálva) Figyelj ide! Hiszen, ha tudjuk, hogy hova akarunk menni, akkor is választhatunk a különböző útvonalak közül. Nézd csak, például… Férj: Nem nézek semmit. Én minden kötöttségtől meg akarok szabadulni. Én ezért utazom! Feleség: De hát, hiszen én is! Csak attól félek, hogy céltalanul elindulni… az nagyon nehéz. Férj: Nem érdekel, hogy nehéz, vagy nem nehéz. Én így akarok, és eddig te is így akartál. Feleség: Igen, igen, de… Férj: (idegesen közbevág) Add ide a térképet. Nagyon kezdesz idegesíteni. Feleség: Jó, ahogy akarod. Itt a térkép. (Az asztalra teszi, kis puffanás hallatszik, majd a lapok zizzenése) Csak azt tudnám, mit nézel azon a térképen olyan sokáig. (Kis szünet, lapok zizzenése hallatszik) Férj: (békítően) Figyelj csak ide. Nem akarok én veszekedni, csak tudod, milyen hamar felidegesítem magam. Tudod, én már kissrác koromban is szerettem nézegetni a térképet. Akkor egy csúnya kisvárosban laktunk, és én nagyon utáltam ott lenni, és mindenképpen el akartam jönni. És amikor a térképet néztem, akkor mindig a lehetőséget láttam benne arra, hogy van hová mennem, és arra, hogy választhatok a helyek között. Tudod, a lehetőség, az nagyon fontos. Ezt kell megértened. Feleség: De mi ma indulunk, nekünk a lehetőség már nem elég. Férj: Mi az egyik lehetőséget kihasználjuk azzal, hogy ma kimegyünk az állomásra, felülünk egy vonatra és elindulunk… Feleség: Jaj ne, ne folytasd ezt tovább, mert mi már, te is tudod… Férj: (nagyon határozottan, és kissé türelmetlenül folytatja) …és utána már csak választanunk kell tudni a helyek között. Érted? (nagyon erélyesen) Érted? Feleség: (halkan) Te biztosan hiszel ebben? Férj: Igen! Feleség: (szintén halkan) Jó, akkor jó. (Kis szünet után más hangon folytatja) Mit gondolsz, mikor veszik észre a szomszédok, hogy elmentünk? Férj: Gondolod, hogy valakit is érdekel ez? Feleség: Hát persze! Férj: Na, én ebben egyáltalán nem lennék olyan biztos. Feleség: Képzeld csak el, kijön a rendőrség, kihallgatják őket, és mindenki azon fog gondolkozni, hogy mikor láttak bennünket utoljára. Férj: Néhánynak nehezen fog eszébe jutni. Feleség: Hogy mi milyen fontos emberek leszünk! Kár, hogy nem láthatjuk. Férj: Csoda tudja, én nem sajnálom. Örülök, hogy végre itt hagyom az egész társaságot. Feleség: (nevetve) Örömet okozunk nekik. Majd megtárgyalják, hogy vajon mi is történhetett velünk. Esetleg arra gondolnak, hogy meggyilkoltak bennünket. Férj: (gúnyosan) Legalább egy kis változatosságot hozunk az életükbe. Feleség: És ha tudnák, hogy tulajdonképpen mi is történt velünk. Mit gondolsz, akkor mit szólnának? Férj: Nem értenék.
