Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 11. szám - Zelei Miklós: Gyilkos idők (Epikus improvizáció, II. rész)
37 A csöngetés. P. Amand. A nyájas. A szeretetre méltó. Issza a teát a szobámban. A pálinkát a szobámban. A bort a szobámban. Szódával a szobámban. És megkérdezi: – Mi is az a történet? És én elmondom. Én. A szobámban. Én. A szobámban. A dokumentumait előkeresem. Évek múlva van szükségem rájuk. A dosszié üres. P. Amand. A dosszié kiürítésével a hazáját szolgálja. Barátként érkezik. Tolvajként távozik. Tolvaj. A hazafi szinonímája? A fekete homp. Halhatatlan énem. Teljesen olyan, mint én. Csakhogy én megnyugtatóan elmúlok. A fekete homp örökkéig való. Viszi tovább mások arcában az én gyűlöletarcomat. Ez marad belőlem? Nevetséges ösztöneim. A kezem görcsben. Benne a villa. Egy kerthelyiségben ebédelünk. Nem tudom, hol. Nem tudom, mikor. Nem tudom, miért. Nem tudom, miért kerthelyiségben. A villa hegyén uborkasaláta. Tejfölös. Pirospaprikával. Belevágom P. Amand pofájába. Hogy ettől miért hal meg? Fekszik a ravatalon. Fekete koporsóban. A kárhozatnak fölszolgált fatányéros. Szép, sötét öltönyben kirakva. Fehér ing. Csokornyakkendő. Az divat. Kirúzsozva. Megfésülve. A koporsó előtt fekete bársonypárnán kitüntetései. A pofájából kiáll az alpakkavilla. Rajta az uborkasaláta. A tejföl. A pirospaprika. Most már értem. Csak visszafelé kell nézni. Egy hős. A mi hősünk. A bársonypárnára a villát is! Az uborkasalátával, a tejfölcsíkkal, a pirospaprikával. A három szín. Villa uborkával. Egy hazafi rendjele. Nagy hazafi az ügyvédnő is. A nyájasok közül. Őt nem akarom kinyírni sose. Vagina nélkül született. Megkapta a sorstól. A büntetést. Ezt gondolom? T őlem is. Vele én is nyájas kodom. Valótlan dokumentumokat felejtek az asztalomon. Lopjon. Az én szobámban. Az én szobámból. Igazságos Mátyás szülőháza. Már nincs ott. A panelház távolsága mégis onnan számít. Terhesen kiugrani a sokadikról. Áldott állapotban. Összegző halál. Az utolsó lökést? Mi adja meg? Hiszen mindig lehetne még hozzáadni valamit. Hogy nem ez a vége. Mi a vége? Az ablaknyitás? A beáradó friss levegő? Vagy ami az ablaknyitásig van a szobában? A fullasztó? Félelmében? Kitől? A Félelem rendszerétől? – Ceau ş escutól – mondja egy ismeretlen. – Ceau ş escu nincs is a lakásban! – Egy se? – kérdezi az ismeretlen. – Egy se – mondják a hozzátartozók, és menekülnek ki a lépcsőházba. Anya. Száll az ablakok előtt. Benne a kisded. A kórboncnok a nemét is megállapítja. ( Folytatás a következő számban)
